Amikor az előzetes elejére kiírták, hogy „viewer discretion advised”, már tudtam, hogy ez durva lesz. Hát, az is lett: a Grace Klinika egy, néhol ugyan kicsit szájbarágós, lehengerlő epizódot hozott össze arról az ocsmányságról, amit úgy hívnak, nemi erőszak.
Az epizód két idősíkon játszódik: a jelenbeli események előtt pár nappal Jo felkeresi Philadelphiában élő biológiai anyját, aki, Jo legnagyobb meglepetésére, felső középosztálybeli kényelemben, férjjel, két gyerekkel, kutyával éli az életét. Mindezek fényében Jo képtelen rájönni, hogy az anyja miért is hagyta magára, ám hamarosan mindennek rájön az okára: Jo nemi erőszakból született, és az anyja képtelen volt megtartani, mivel a bántalmazójára emlékeztette. Aztán alig hogy Jo visszatér Seattle-be, egy rémült, furcsán visszahúzódó nő lesz a páciense, akiről hamarosan kiderül, hogy brutálisan megerőszakolták, ő azonban nem akarja jelenteni az esetet, mivel úgy érzi, annak nem lenne semmi értelme, csak még tovább növelné a szenvedését. Mindeközben Bailey és Ben meglepetten szembesül a ténnyel, hogy Tucknak barátnője van.
Kicsit furcsán vagyok ezzel az epizóddal, mivel, bevallom, nekem első körben nagyon szájbarágósnak hatott. Ugyanazokat az érveket, magyarázatokat és narratívákat hallottam újra és újra ebben a negyven percben, amikről már annyit, meg annyit olvastam. Aztán rájöttem, hogy pont azért érzem szájbarágósnak, mert olvastam azokat a könyveket, amik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, azonban ezzel a kisebbségbe tartozom. Az átlag néző valószínűleg nincsen ennyire tisztában a nemi erőszak politikájával, és nekik meg pont, hogy nagyon kellett ez az epizód. Mert azoknak, akik még mindig ott tartanak, hogy az áldozatokat hibáztatják, bemutatja, hogy miért is helytelen ez a látásmód, azoknak pedig, akik maguk is áldozatok, támogatást nyújt.
Mert a megvalósítás, meg a szerkezet, meg a választott történetszálak amúgy nagyon a helyükön vannak. Az epizódban feltűnő két nagy erőszak-narratíva két teljesen különböző esetet mutat be. Jo anyját valaki olyan bántotta, akit ismert, akivel, hosszan unszolás után, elment randizni. Itt persze a „ha egyszer már beült vele a kocsiba, meg beleegyezett a találkába, akkor mégis mit akar?” áldozat hibáztató–érvelés tűnik fel, amit persze a történet rögtön a kukába is hajít, hiszen Jo anyja alárendelt pozícióban volt (egy egyetemi tanársegéd erőszakolta meg, amikor elsőéves volt), hiszen az, hogy valamire engedélyt ad a nő, még nem hatalmazza fel a férfit mindenre. Vele ellentétben az epizódban feltűnő másik áldozatot egy ismeretlen erőszakolta meg. Így hát itt aztán a „mégis mit képzelt, rövid szoknyában elment egyedül este inni”–vádlás tűnik fel, amit még megfűszerez az a tény, hogy a nő férjezett, és attól is tart, hogy a férje majd úgy gondolja, megcsata őt. A sorozat persze itt is szépen a visszájára fordítja a narratívát, kijelenti, hogy az áldozat nem hibás, és a női doktorokon keresztül, Jo vezetésével, támogatást nyújt neki. Aztán ezeken felül ott van még az a kis harmadik szál, Tuck barátnője, amit először kicsit oda nem illőnek gondoltam. Itt van ez a nagyom komoly és komor téma, minek ide a kis humoros „Bailey azon stresszel, hogy felnő a kicsi fia” mellékszál? Aztán a végére kiderült, hogy miért, én pedig elégedetten hátradőltem. Az utolsó jelent ugyanis nem más, mint hogy Ben a beleegyezés (consent) fontosságára okítja Tuckot, ezzel a felelősségét végleg levéve az áldozatok válláról. Mert nem a rövid szoknyás, iszogató, a randira, de többre nem, a beleegyezését adó nő a hibás, hanem az a férfi, aki nem tartja őt tiszteletben.
Mindezek mellett azonban szeretném mindenkinek felhívni arra a figyelmét, hogy az epizód valóban nagyon megrázó, és nem biztos, hogy mindenki fel tudja dolgozni. Egy viszonylag hosszú jelenetsor például a megerőszakolt páciens sebeinek katalogizálását mutatja, hogy a nő majd eljárást indíthasson a támadója ellen, de Jo lelki szenvedését is nehéz nézni. Ugyanakkor viszont a jelent, amikor a kórház szinte összes női dolgozója szolidaritást mutat az áldozattal és díszsorfalat áll neki, több, mint megható.
A Grace Klinika, ami azért, valljuk be, sokszor nem több egy szexuálisan túlfűtött, túlértékelt szappanoperánál, nem kis dolgot tett le ezzel az epizóddal az asztalra. Az alkotók állást foglaltak, és a helyzetüket kihasználva próbálták okítani a nézőiket. Csak remélni merem, hogy ezzel sikerült is elérniük valamit.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.