Még a tavalyi év végén volt lehetőségem és egyben szerencsém látni a Pannonia Entertainment művészeti ismeretterjesztő sorozatának, A művészet templomainak Vincent van Gogh-ról szóló epizódját, ami kifejezetten nagy hatást gyakorolt rám, így majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor a sorozat legújabb részének díszelőadására, a Monet és vízililiomai – A víz és a fény bűvkörében című filmre elmehettem.
A díszelőadásnak ismét, ahogy legtöbbször is, az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont. Véleményem szerint a díszterem igazán impozáns és a legmegfelelőbb környezet ennek a sorozatban a bemutatására. Amikor ott ül az ember, körülveszi a régebbi idők pompája, s ez már alapból ad egy hangulatot a filmhez. Élmény volt körbe tekinteni a megjelenteken még a vetítés előtt. A nézőtér már szinte teljesen megtelt, az emberek pedig, akik éppen nem beszélgettek, a mennyezetet és a falakat csodálták, sőt, volt, aki még fotókat is készített a telefonjával.
A vetítést természetesen megelőzte egy rövid köszöntő és bemutató is. Legutóbb csak egy filmről láthattam előzetest, most azonban filmek egész sora várható az év hátralévő részében. Leghamarabb a Leonardo 500 című filmre számíthatnak majd az érdeklődők A művészet templomai sorozatban. A Leonardo 500 Leonardo da Vinci életével, tudományával, alkotásaival foglalkozik, s melynek címében az 500 arra utal, hogy idén, május 2-án lesz az itáliai polihisztor halálának ötszázadik évfordulója.
A köszöntő után a Szépművészeti Múzeum kurátora is tartott egy rövid ismertetőt, beszédet magáról az impresszionizmusról és Monet munkásságáról, melyet nagyon érdekes volt meghallgatni.
Íriszek Monet kertjében, 1900 (részlet)
Annak ellenére, hogy számomra az impresszionizmus valami bűvös, mély, és felemelő élményt nyújt mindig, érdekes, hogy a festők életéről igen kevés információval rendelkezem. Imádom az alkotásaikat, melyeket egyszerre érzek felületesnek és részletgazdagnak is, de a mögöttük megbúvó művészeket, életüket szinte alig ismerem. Sajnos ez az én hanyagságom, és ha mások is hasonló cipőben járnak, akkor nekik kifejezetten tudom ajánlani ezt a sorozatot.
Claude Monet-t az impresszionizmus atyjának tartják, és ez a film az ő története. Életében és művészetében a központi elemet mindig is a víz és ezzel együtt a fény játszotta, már egészen kisgyermek korától. Alkotásaiban mindig próbálta megragadni a természet pillanatait, a fény játékát.
A 90 perces film alatt kaptam egy képet a művészről, akinek a festészet jelentett szinte mindent, közben pedig azzal is szembesített, hogy hiába van az életünkben egy központi téma, az a dolog nem minden esetben hozza meg a várt boldogságot. Monet egész életét a Szajna mellett élte le, többször költözött egyik településről a másikra, míg végül Giverny-ben telepedett le. Itt alkotta meg életének egyik leghatalmasabb művét, a kertjét, amely a mai napig áll, pompázik és nagyon pontos tervezés alapján készült. A film végig vezet a művész életének főbb állomásain, mesél az első és utolsó kiállításáról, a vízhez és a növényekhez fűződő igen szoros kapcsolatáról, a szeretteinek elvesztéséről, a veszteség megéléséről, a gyász leküzdéséről, az első világháborúhoz fűződő érzéseiről és nem hagyja ki ifjúkorában szerzett barátját sem, a politikai pályán tevékenykedő Georges Clemenceau-t, Franciaország későbbi miniszterelnökét. Mesél a művész időskori szemromlásáról is, és hogy emiatt rövid ideig ugyan, de felhagyott a festészettel. Később azonban újult erővel vetette bele magát a munkába és a szeme hirtelen és erőteljes romlásának ellenére is, szinte megújította az impresszionizmust.
Monet mesterséges tava, rajta a vízililiomokkal
Claude Monet életét úgy mutatja be a film, hogy párhuzamot von a képeivel, a képei mögött megbúvó tartalommal, elmeséli azokat az érzéseket, amiket a festő átélhetett az évek során, míg végül eljutunk az utolsó nagy kihívásához, a Tavirózsák sorozathoz, amely alkotásegyüttes több, mint 250 festményből áll.
A film Giovanni Troili rendező munkáját dicséri. Monet életéről, művészetéről, gondolatairól pedig Elisa Lasowski olasz színésznő mesél, kíséri végig a nézőt a filmen, amelyhez Ross King: Dühödt ámulat – Claude Monet és a Vízililiomok című bestsellere adta az alapot és bizony az író sokszor látható, hallható a vásznon is.
Tavirózsák, 1914-1917 (részlet)
Az alkotást számomra a harmónia jellemezte. Egy-egy új jelenetnél picit hosszúnak éreztem a hatásszünetet, de a vágás által kelt életre az egész. Nagyon sok felvétel készült Monet kertjében, a mesterségesen kialakított tónál. Közben bemutatták a festményeket, amelyeket itt készített. Rövid, korabeli kép bevágásokkal és külön leforgatott jelenetekkel színesítették a hallottakat. Mindeközben a filmből megtudtam, hogy Monet hiába élt a szenvedélyének, mindennek ellenére boldogtalan volt. Ezzel szemben viszont én egy fajta lelki megnyugvást éreztem, ahogy hallgattam a történetét, ahogy láttam, hogy micsoda tündérkertet álmodott és alkotott meg. Monet nem csak a festészetben volt művész, hanem igazi alkotó volt. Az ő története valahol megnyugtató és egyben megrázó és elszomorító is. Úgy gondolom, hogy ez az ember harcos volt. Megküzdött önmagával, megküzdött az élettel, a halállal, az akkori normákkal és mindehhez az egyik legkiválóbb és legemlékezetesebb fegyvert választotta … a vásznat és az ecsetet.
„Monet csak egy szem, de micsoda szem!”
Paul Cezanne
Szerző
