Bár nem kedvelem a musicaleket, sem a zenés filmeket – amit megnézek, azt is Orlissa hatására –, ám a Disney csatorna filmjei valahogy kivételt képeznek ez alól, és bár az Utódokat mindenki ismerni és szereti (ha mégsem, akkor itt a pillanat megismerni), vannak kevésbé ismert darabok, amik zenések, vidámak, szeretnivalók, és van mondanivalójuk. Pont ilyen a Limonádé is!
Öt hétköznapi srác kap kissé indokolatlanul büntetést, és a közösen eltöltött idő alatt kiderül, hogy egyvalami közös bennük: a zene szeretete. Bár az elején ez kevésnek tűnik, az iskola cikizések és a felnőttek lesajnálása mellett, kellő erőt ad Oliviának (Bridgit Mendler), Wennek (Adam Hicks), Stellának (Hayley Kiyoko), Charlie-nak (Blake Michael) és Mo-nak (Naomi Scott) ahhoz, hogy együtt megváltoztassák az életüket és az iskolai szabályrendszert is.
És hogy kezdődött mindez? Egy limonádé automatával.
Igen, a Limonádé egy egyszerű klisés alapszituációra épít: egy csapat srác büntetésben, de mint korábban a Nulladik óra filmnél, itt is elég ennyi alap, hiszen ha jó a stáb, az írók és a színészek, ennyi bőven elég egy maradandó filmalkotáshoz. Főszereplőink tinik, nem tökéletesek, hibáznak, elrontanak dolgokat, de helyén van a szívük és az eszük, és sokakkal ellentétben, ők mernek is tenni valamit a változásért.
Külön érdekes, hogy bár elsőnek úgy tűnik, mindenkinél minden rendben van, ez valójában nincs így, mivel mindjüknek meg kell küzdeni az otthoni elvárásokkal, a saját identitásuk megtalálásával és persze mindig ott lebeg a szerelem is. Mo, miközben próbál a szülei jól nevelt kislánya lenni, valójában egy igen öntörvényű, ám okos lány – külön tetszik nála a szerelmi szál, majd a szerelmi háromszög hiteles és egészséges kezelése.
Ami még rendkívüli módon tetszett, hogy a szülők itt nem véresen gonosz személyeknek vannak ábrázolva, hanem kedves és szerethető személyek, akik igyekeznek jobb életet és útmutatást adni porontyaiknak, csak néha ők is hibáznak ebben. Például Charlie esetében, akinek bátyja nagy futballsztár, neki viszont se tehetsége se kedve nincs hozzá, a szülei mégis erőltetik, de nem rosszindulatból, hanem mert azt a jó és szép kilátásokat akarják neki, mint testvérének.
Persze egy ilyen filmnél a dalok mellett sem lehet elmenni, és sokat elárul róluk, hogy majdnem egy évtized után is előszeretettel hallgatom őket, és állandó kellék a zenelejátszómon. Kissé borongós vagy szomorú napokon mindig előveszem a filmet (vagy két-tucatszor láttam már minimum), és mindig sikerül jobb kedvre derítenie!
Mondandóm végére pedig rá kell döbbennem, a Limonádé valójában a Nulladik óra (1985) remake-je, nem túl feltűnően, de kellően, hogy egy remek alapból igazán 21. századi mű születhessen.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
