Egy hónap kihagyás után újra képernyőkön az Odaát, és egy nem is akármilyen epizóddal tértek vissza kedvenc vadászaink. Legutóbb igencsak szorult helyzetben lett vége a szezon első felének, a folytatásban azonban – a szériától szokatlan módon – pozitív, reményteljes irányba terelődött a cselekmény. A tökéletesen felépített és kivitelezett epizódba még egy teljesen új szörnyeteg bemutatása is belefért, úgyhogy tényleg nincs okom panaszkodni ezúttal.
Sam (Jared Padalecki), Dean (Jensen Ackles), Castiel (Misha Collins) és Jack (Alexander Calvert) egy ismeretlen lényt próbálnak levadászni, ami emberi szervekkel táplálkozik, ám mind hiába, hiszen mire a tett helyszínére érnek, már hűlt helyét találják a szörnyetegnek. A srácok Rowena (Ruth Connell) segítségét kérik, aki Sammel együtt megpróbálja kideríteni, mivel van dolguk, hogy könnyebben el tudjanak vele bánni. Ám a rajtaütés nehezebben sikerül, mint gondolnák, hiszen négyen alig bírnak a főgonosszal, ráadásul a harc közben Dean elveszíti az uralmat Mihály felett, aki kiszabadulva egyből pusztításba is kezd – az arkangyallal végül csak egy hősies, ám rendkívül veszélyes tettel lehet szembeszállni.
Tudom, párszor említettem már, hogy imádom Jack történetívét, de most még egyszer megteszem, főleg, hogy némi fordulatot is vett az ő sztorija az eheti részben. Hihetetlen, hogy ez a kissrác – mert ha a valódi korát nézzük, még mindig csak egy baba – a legnagyobb fenyegetéstől sem tántorodik meg, és az élete, illetve jelen esetben a lelke árán is használná az erejét, hogy megvédje azokat, akiket szeret. Nem szeretnék spoilerezni, ezért nem megyek tovább a cselekmény boncolgatásában, viszont a Castiellel folytatott kétszemközti beszélgetését mindenképp kiemelném. Láttunk már kettejük között „apa-fia” bizalmas beszédeket, azonban ez, fontosságában és tartalmában az összes eddigit felülmúlta.
A másik, amit kiemelnék az új felvonásban, az a heti szörnyetegünk, aki egy olyan faj képviselője, amiből eddig még egy példány sem bukkant fel az Odaátban. Igaz, egy ilyen sorozatnál a határ a csillagos ég, ami a szörnyeket tekinti, ám tizennégy évad alatt azért ki lehet fogyni az ötletekből – szerencsére ezt a szériát az nem fenyegeti. A mostani ellenünk egy mitológiából ismert lény, kicsit modernebb köntösbe bújtatva, és egyszerre roppant undorító és laza is.
Mint már a bevezetésben említettem, a befejezés ad némi okot aggodalomra, hiszen az alkotók nem szoktak csak úgy happy endet adni, náluk mindennek van hátulütője. Nagyon remélem, hogy ezúttal kivételt tesznek!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
