Egy pillanatig sem fogok úgy tenni, mintha elfogulatlan lennék, mert nem is vagyok az, ez viszont egy cseppet sem változtat azon a tényen, hogy a Captain Marvel nagyon betalált.
Vers (Brie Larson) a békefenntartó Kree csillagflotta forrófejű, rejtélyes múltú tagja – ugyanis mindössze pár éve került a Kreek közé, és semmi emléke sincs a korábbi életéről pár furcsa, felkavaró villanástól eltekintve. Amikor azonban egy küldetés rosszul sül el és Vers az ellenség, az alakváltó Skrullok kezére kerül, az idegenek olyan emlékképeket idéznek fel benne, amik egyre aggasztóbb kérdéseket vetnek fel, Vers pedig hamarosan a Földön találja magát, ahol nem csak az elszabadult Skrullokat kell megtalálnia, akik invázióval fenyegetik a bolygót, hanem lehet, hogy a múltjáról is lerántja a leplet, ugyanis mint az hamarosan kiderül, van valami, ami összeköti őt az alakváltó idegenekkel.
Kicsit nehezemre esik nekikezdeni ennek a kritikának, mert egyszerűen annyi gondolat kavarog a fejemben, hogy hirtelen nem is tudom, mivel kezdjem. Talán nézzük először a történetet, a film ritmusát: bevallom, számomra az egész kicsit lagymatagon indult. Annyi szent, hogy nem ez az a film, amivel csak úgy be lehet ugrani a Marvel-univerzumba. Rögtön in medis res nyitunk a Hala bolygón, ahol Carol – akit itt még Versként ismerünk – szinte már régi ismerősként köszönt minket, attól függetlenül, hogy ugye „hivatalosan” még nem találkoztunk. És bár a film ügyesen, „tőmondatokban” mutatja be a Hala világát, a néző mégis kicsit leveszik a történet folyásában az első tíz-tizenöt percben. Mert akkor most mi is ez a küldetés, kik a Skrullok, kik a Kreek, milyen bolygóra is megyünk, és miért is harcolunk? Azonban ez az érzés nem tart sokáig, mert amint Carol felkerül a Skrull hajóra, rögtön beindulnak az események.
Na, és igen, innentől kezdve meg aztán már visz minket magával a sztori, méghozzá egyre lendületesebben. Az akció egyre pörgősebb, egyre látványosabb, és egyre nagyobb a tétje – és nem feltétlenül abban az értelemben, ahogy azt először hinnénk. Ugyanis van a sztoriban egy szép nagy csavar, ami nem szimplán meglepi a nézőt, hanem… Nos, maradjunk annyiban, hogy az ilyen jellegű csavarok általában valami kifejezetten negatív érzéssel párosulnak, itt viszont valahogy megsimogatják a néző lelkét. Ráadásul úgy, hogy a dolognak egészen szép politikai áthallása is van. Mindeközben pedig a szimpla akción túl kapjuk a remekül megkomponált rejtélyt, a könnyed humort, és mély, családi szeretetre épülő érzelmeket.
De a történeten felül még annyi minden van, amit olyan szívesen darabjaira szednék és elemezgetnék. Ott van például az a tény, hogy a fim már az első képkocka előtt kitépi az ember szívét egy végtelenül megható tisztelgéssel Stan Lee irányába. Aztán ott van maga a humor, ami szégyentelenül viccelődik a kilencvenes évek technológiáján. Ott van Goose, a macska, aki igazából nem is macska, de ettől függetlenül mindenkinek a szívébe azonnal belopja magát. És ott van a feminista üzenet – sokkal nyersebb verzióban, mint mondjuk a Wonder Womanben –, abba, ahogy Carol küzd, hogy érvényesülhessen, és ahogy nem hagyja, hogy bárki is gátat szabjon neki. És most komolyan, a film vége, amikor Carol végre teljes pompájában tündökölhet, színtiszta katarzis volt az én kis (női) lelkemnek. You go, girl!
Végezetül pedig még hadd tegyek annyit mindehhez, hogy a képregény-imádó lelkem csak úgy dalolt a film alatt, mivel az írók olyan ügyesen ötvözték a különböző elemeket Carol képregényes történelméből. Például összevonták az eredeti Mar-Vellt és Helen Cobbot, létrehozva ezzel egy hősies nőalakot, aki Carol példaképe és inspirációja lehet. Az pedig, ahogy összeolvasztották Monica Rambeau-t (aki a képregényekben egy időben szintén viselte a Captain Marvel nevet) Kittel (aki meg a Kelly Sue DeKonnick-era alatt Carol szomszédja volt) egyszerűen több, mint édes.
Summa summárum: tessék csak szépen megnézni a Captain Marvelt, mert menő és vicces és elgondolkodtató és mert egyszerűen csak überkirály.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
