Minden kultúrában megvan, hogy milyen számokhoz milyen jelentéstartalmat társítanak, de valahogy a hetes, az valahogy mindig a harc, vagy a harcba indulók számát jelöli.Heten, mint az oroszok. A hét mesterlövész. Valamint nem utolsó sorban ott van a hét szamuráj, kiknek története nemcsak élőszereplős filmben lett megörökítve, hanem 2004-ben a Gonzo jóvoltából animeként is. Jöjjön most a Samurai 7.
Aki esetleg még nem ismerné Akira Kurosawa 1954-es klasszikusát, azok számára készült némi gyorstalpaló: a történet szerint egy kisebb japán falucska lakóit folyton terrorizálják a banditák. Mivel az egyszerű földművesek nem tudnak harcolni, ámde féltik földjüket, valamint asszonyaikat és lányaikat, igy eldöntik, hogy felbérelnek kóbor szamurájokat (ronin), hogy azok megvédjék a falut és leszámoljanak az ellenséggel. A már korosodó, ellenben rendkívül tapasztalt szamuráj Shimada Kambei el is fogadja a felkérést és nagyon rövid időn belül beszervez maga mellé még hat kóborló kardforgatót, hogy segítsék a falusiakat.
Ezen az alapon annyit tuningot hajtott végre a Gonzo, hogy itt a jövőben vívják nagy robotokkal és háborúkat, amiknek végeztével a túlélő katonák tengenek a nagyvilágban, az egyszerű földművesek pedig még jobban ki vannak szolgáltatva a nagyon nagy fegyverekkel rendelkező banditák számára. Ezt elégeli meg Kanna falujának vezetője is, igy elküldi a nagyvárosba a falu papnőjét Kirarát, hogy találjon harcosokat.
Hamar össze is hozza őt kis kíséretét a sors az ifjú, tapasztalatlan ámde rendkívül elhivatott Katsushiro-val, majd később Kambei-el is – de persze a baj is megtalálja őket rendesen. A helyi nagyhatalom alapvetően is rosszul kezeli a szamurájokat, az meg még csak rátesz egy lapáttal, amikor Kambei nyíltan is összeméri az erejét az egyik elöljáró, Ukyo testőrével.
De persze a jó oldalról sem illik elfeledkezni; már az első epizódban találkozunk a hangos, de aranyszivű Kikuchiyoval, aki után meg jön a több harcos: Gorobei, aki Kambeihez hasonlóan egy veterán szamuráj; az inkább mechanikusként remekelő, jókedvű Heihachi, vagy éppen Kambei “öreg felesége”, korábbi harcostársa Shichiroji – a hűvös Kyuzo pedig már tényleg csak hab a tortán.
Amit nagyon jól bemutatott az anime – az alaptörténet mellett -, hogy mindennek két oldala van, és hogy a bizalmatlanságnak mekkora ára van. Mert lehet, hogy a falu védelemből akarja felbérelni a szamurájokat, mégis félnek tőlük – csak azért mert kardforgatók – olyan szinten, hogy némelyik közülük képes lenne elárulni a szamurájokat, ami nem kis hiba – ugyanis az árulás alapvetően nem szép dolog, de ez még az alapjáraton békés Heihachi számára is egy trigger pont.
És itt jönnek be a karakterek: a hős hetes közül senkire nem tudnám azt mondani, hogy egysikú vagy unalmas. Miattuk képesek vagyunk jobban belelátni a történetbe, még akár azonosulni is velük. Példának okáért ott az ifjú Katsuhiro, akiben dúl a tetkészség és jó harcosként kiállni a gyengék mellett – de arra, hogy a tetteinek olykor mi az ára, még nagyon nem áll készen a történet elején. Traumák egész sora alakítja jellemét a 26 epizód során, hogy végül felnőjön a feladatához, amit a történet legelején eldöntött. Kambei és Gorobei hozzák a már kiégett veteránokat, akik átélték a háború szörnyűségeit, és pont emiatt az életük visszatérni a normális mederbe – Shichiroji pedig a földi örömökbe menekül, hogy ne emlékezzen a rosszra.
Persze ez még mind csak a felszíne a nagy egésznek, de ha már ez is kedvet adott a sorozathoz, akkor előtte még annyi jó tanács lenne a vállalkozó kedvű animések felé, hogy nézzék meg az eredeti filmet. Egyrészről azért, mert az egy időtlen remekmű, másrészről néhány, az animében nem annyira vagy másképpen bemutatot dolog értelmet fog nyerni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback