Nagy reményekkel indultam neki a filmnek, hiszen egy fantasztikusan összevágott trailer után és több pozitív visszhanggal kísérve már alig vártam, hogy beülhessek a moziba megnézni. Az a vicces ebben, hogy mindaddig annyira nem is vágytam erre, amíg az én másik felem nem jegyezte meg anno, hogy ez a film jónak ígérkezik. Számomra csak az okoz problémát, hogy sajnos meg is maradt az ígérkezik állapotában. Nem volt rossz, sőt, nagyon is jó lehetett volna, ha nem hagynak ki a készítők egy csomó lehetőséget, amit többek között a karakterek és maga a sztori kínáltak.
FIGYELEM!
Az értékelő SPOILERT tartalmaz!
Először is leszögezném, hogy könyvmoly lévén igen furcsa úgy nézni egy filmet, hogy azokra a dolgokra figyelek, amikre egy kötet esetében is szoktam. És ha az Alita: A harc angyala film egy könyv lenne (nem, nem a manga, ami alapján készült, hanem csak egy random alkotás), akkor ennek a könyvnek a cselekménye és a karakterei bizony nem kapnának jobbat három csillagnál. Mégpedig azért, mert ez egy nem túl jól megírt forgatókönyv eredménye lett, de erről egy kicsit később majd.
Először hadd beszéljek a látványvilágról, ami őszintén megmondom, bizony igazán pazar. A készítők abszolút kitettek magukért, amikor megalkották Roncsvárost a felette lebegő Zalemmel együtt. Nem szoktam én így beszélni, de rohadt látványos az egész, szóval már emiatt nem érzem kidobott pénznek a mozijegyek árát. Alita (Rosa Salazar) külsejét igyekeztek a mangában megrajzolt karakterhez igazítani, ami szerintem tök jól sikerült is. Aránytalanul nagy szemek, pici, hegyes áll, vékony, törékeny testalkat. Pipa, összejött és még szép is. Roncsváros, a maga romjainak ellenére is gyönyörű, szóval a látványvilág egy hatalmas 5-öst érdemel.
Történet szempontjából viszont nem az igazi. Erős kezdéssel indul ugyan, hiszen a néző a 2500-as évek közepébe csöppen egy roncstelepre, ahol éppen Dr. Dyson Ido (Christoph Waltz) kutat, keres és talál is. Mégpedig Alitát, már ami maradt belőle. A doki hazaviszi, megjavítja, majd amikor a tinédzser cyborg lány felkel bizony kiderül, hogy semmire sem emlékszik a múltjából, még a nevére sem. Végül a nevét is Idotól kapja, így lesz ő Alita. Majd egész hamar megismerkedik Hugoval (Keean Johnson), aki szintén tinédzser és igyekszik megmutatni a lánynak a várost, ezt a világot, azokat a dolgokat, amik körül veszik. Ido doki próbálja ugyan védelmezni a lányt, de Alita se nem buta, se nem az a fajta, aki otthon ül a hátsóján, ezért egyik éjszaka a doki után megy, így derítve ki, hogy az mivel foglalkozik sötét éjszakákon a sikátorok mélyén. Innentől pedig Alitának sincs megállás, úgymond megy a saját feje után, beáll fejvadásznak és igen, kezdi visszaszerezni az emlékeit is, rájön, hogy neki itt küldetése van, rátalál pár ellenfelére is, és természetesen mindeközben szerelemre is lobban a lelke, aztán a filmből időközben elfogy a lendület, elfogy a kezdeti erő, és valahogy összecsapottá válik.Továbbá kérdem én, hol van a háttértörténet? Mikor fogják elmesélni, hogy mégis mi a fene történt 300 évvel korábban, miért volt az a bizonyos Nagy Háború, ami után a földet az egyetlen megmaradt lebegő város szeméttelepnek használja. Kik azok, akik fent laknak vagy anno fent laktak? Kik azok, akik lent próbálnak boldogulni? Ki alkotta meg azokat a cyborgokat, akik olyanok voltak, mint Alita is? És főleg, kicsoda Nova? Sok-sok kérdés, és a film ezek közül igen kevésre adja meg a választ.
És nem csak a háttértörténet hiányzik, de aránytalanul nagy hangsúlyt próbáltak fektetni a 2500-as évek übersportjára, a Motorballra. Persze a cél feljutni Zalembe és ezt csak az teheti meg, aki ebben a játékban az abszolút bajnok lesz. Ez egy fontos momentum, iszonyat jó motiváció a cyborgoknak, de valahogy soknak éreztem azt, amennyit a filmbe csempésztek belőle. Látványra persze tök jó volt, kétség nem fér hozzá.
Amúgy a filmet – kategóriáját tekintve – cyberpunk akciófilmnek szánták. Na most, lehet, hogy ez csak az én becsípődésem, de nekem a cyberpunk nem csak abból áll, hogy cyborgok népesítik be a bolygót, nagyon meghatározó a technológiai fejlettség és ennek ellenére nyomor van mindenhol. Alapjaiban a cyberpunknak számomra van egy hangulata, amit leginkább a noirhoz tudnék hasonlítani. Tudjátok, kicsit, olyan sötét, borús, érzed, hogy ez nem jó így, ahogy van. Na ennél a filmnél ez az érzés, ez a hangulat valahova totál elmászott, viszont az arcomba tolták helyette két tinédzser szerelmét. Ezzel azt hiszem a késő tizenéves korosztály megfogható, én már annyira nem. Úgy érzem, hogy egy ifjúsági cyber sci-fit kaptam, némi akcióval fűszerezve, de abszolút nem azt, amit vártam.
Sajnos a karakterek sem hozták meg számomra a várt boldogságot. Ugyanis a film elénk állítja Novát, mint ellenséget, akiről azon kívül, hogy fent lakik Zalemben, sokfelé elér a keze és sok szálat rángat, egyetlen egy dolgot tudunk meg, mégpedig azt, hogy Edward Nortonra osztották a szerepet. Ha az alkotóknak az volt a célja, hogy ezzel majd becsalják a nézőket a következő részre, akkor engem már most elvesztettek. Túl kevés Nova nevű mézet csöpögtettetek ahhoz, hogy érdekeljen az ürge és a céljai.
Ido dokiban láttam lehetőséget, de nem hagyták, hogy ez megmutatkozzon. Oké, nem ő a főszereplő, de Alita megtalálásával a doki kapott egy második esélyt, hogy jó apa lehessen, miután évekkel korábban elvesztette a lányát, majd a feleségét is. A készítők azonban hiába próbáltak drámát csempészni a doki múltjába, azt olyan bénán keverték le, hogy nem volt idő megemészteni sem. Az Idot alakító Christoph Waltznak pedig nem volt lehetősége a karaktert elmélyíteni. Vele kapcsolatban mindenből kaptunk egy kicsit, ami nálam csak annyit ért el, hogy egy alig megtöltött karaktert ismertem meg. A legszörnyűbb ebben, hogy csak azért, mert nem kapott kellő figyelmet a készítőktől.
Alitában keveredik a tinédzser lázadó és a harcos amazon személyisége. A lány amnéziájának köszönhetően ezt tök jól kiaknázták, szépen elindul a semmi felől és építi fel önmagát. Egyre többet tud meg a saját múltjáról, hogy ki volt ő mielőtt a szeméttelepre került. Na kérem, innentől nem hiszem, hogy az a pár nap, amit Hugo és Ido társaságában egy egyszerű tiniként töltött, akkora hatással kellene legyen, hogy szinte el is felejti a küldetését. Alita tényleg úgy viselkedik, mint egy tini, akinek a kezében ugyan ott a lehetőség, de mégsem igazán él vele. Még akkor sem, amikor már tudja és tisztában van vele, hogy ki ő és mi a feladata.
És akkor még ott vannak Nova bábjai, Vector (Mahershala Ali), akiről nagyon keveset tudni meg, Chiren (Jennifer Connelly), aki Ido exneje, és Grewishka (Jackie Earle Haley), egy böhöm nagy cyborg. Az ő karaktereik ebben ki is merültek nagyjából, kivéve Chirent, neki azért egy kicsit több szerep jutott és ott legalább karakterdrámával is lehet találkozni.
Szomorú számomra, hogy a karaktereket nem igazán mélyítették el, így túl kevesek ahhoz, hogy elkezdjem igazán kedvelni őket.
Összefoglalónak még talán annyit, hogy kétség nem fér hozzá számomra, hogy a film alapjául szolgáló Battle Angel: Alita című manga készítője, Yukito Kishiro japán mangaművész valami fantasztikusat álmodott meg a lapokon. Utána olvasva a magát értékelők véleményének, állíthatom, hogy a művész bizony hozzámert nyúlni igen elgondolkodtató kérdésekhez, mint hogy hol van vége az embernek és hol kezdődik a robot. Vagy hogy számít-e egyáltalán ez a dolog? Kell-e megkülönböztetni őket? Ezt a filmben is próbálták ugyan bemutatni – ilyen volt Alita kérdése Hugohoz, vagy az, hogy cyborgok és emberek simán eléldegélnek egymás mellett -, mégsem érzem úgy, hogy teljesen sikerrel jártak. Biztos vagyok benne, hogy a mangából nem hiányzik semmi olyan, ami az Alita: A harc angyala című film cselekményéből, háttérsztorijából kimaradt. Persze tudom, hogy 122 percbe irtó nehéz lehet belesűríteni egy csomó mindent úgy, hogy az élvezhető és jó is legyen, de ebből a filmből hiányzott számomra a karakterek története, múltja, kidolgozottsága, hiányzott a háttértörténet és a hangulat. A mérleg másik oldalán pedig ott árválkodik a látványvilág, de sajnos egyedül, így önmagában kevés ahhoz, hogy egy közepesnél jobb eredményt érjen el nálam. Arányaiban építették fel rosszul ezt a filmet. Kicsit több háttérsztori, kicsit több harc, kicsit mélyebb karakterek, valamivel kevesebb Motorball, valamint szerelem, és máris élvezhetőbb lenne. Lehet, hogy több morális kérdés is belefért volna, így a néző, miután kijön a moziból mélyen gondolkodhatna rajta.
Persze én csak egy mezei könyvmoly vagyok, aki vajmi keveset ért a filmekhez. Az Alita: A harc angyala egy kifejezetten látványos, szemet gyönyörködtető movie, ami főleg a szórakoztatást tűzte ki céljául. Azt hiszem, hogy ezt talán teljesítette is mindazoknak, akik nem olyan kukacoskodóak, mint én, ha történetről és karakterekről van szó.
Szerző
