Irány a Pandora!

Az “Év kiállítása érkezett Magyarországra”, hirdeti egy feltűnően színes és expozáns óriásplakát. De vajon lehet hinni a nagyszabású megfogalmazásának? Vagy ez nem más, csupán egy ügyes reklámfogás? Nos, én még a hónap elején személyesen is utána jártam.

Pandora őslakói

A tárlat tulajdonképpen a James Cameron által rendezett film, az él világát hivatott bemutatni az érdeklődőknek. A 2009-ben bemutatott film a Pandora nevű bolygón játszódik, amelynek környezetét és titkait most az Andrássy Élményközpontba zárták. A kiállítás apropója valószínűleg az, hogy az eredeti alkotás – amely többek között több Golden-Glob és BAFTA-díjat is elnyert – hamarosan folytatást kap. A kiállítás egészen testközelbe hozza a Na-vi lények otthonát, amelyet az interaktív lehetőségnek okán tényleg a saját bőrünkön is tapasztalhatunk. Különleges növények, a bolygó érdekes állatai, valamint az emberhez hasonlóan értelmes Na-vi törzsek mindennapjait és szokásait ismerheti meg bárki, aki február 2 és május 31 között látogat el a régi Párizsi Nagyáruházba. A tengeren túlon nagy siker koronázta a kiállítást, aminek első Európai helyszíne Budapest lett. A Discover Pandora körülbelül egy 1000 négyzetméteres területen kalauzol végig a tematikusan berendezett útvonalakon, ahol végig rengeteg a látnivaló!

És… akkor most következzen a saját tapasztalat. Persze ezzel nem akarok befolyásolni senkit sem, csupán élménybeszámolót tartok. Az esemény weboldalán található információk alapján nagyon megnyerőnek tűnt. Éppen évfordulónk volt a párommal, így arra gondoltunk, miért is ne lepjük meg magunkat egy ilyen különleges élménnyel, tekintve, hogy a nap pont megegyezett a kiállítás első napjával. Gondoltunk ez egy jel, hogy igen, ott a helyünk! Miután alaposan megrágtuk, megnéztük hova is kell menni pontosan, jött az első meghökkenés. Ugyanis a belépőért elég borsos árat kértek. 5500 magyar forint, per fő alapon. Egymásra néztünk, de végül is ünneplünk, adjuk meg a módját. Szóval némileg “lehúzottan”, de megérkeztünk a helyszínre, ahol meglepően sokan várták az “utat a Pandorára”. Ezen felbátorodtunk. Tuti jó lesz, ha ilyen sokan kíváncsiak rá már az első napon. Szóval vártuk az élményt és egy turnus tagjaiként bele is vetettük magunkat a felfedezésbe. Az út elkezdése előtt, kaptunk egy kártyát, amit végig magunknál kellett tartanunk a kiállítás alatt, hogy használni tudjuk az tárlat interaktív funkcióit. Ez is izgalmasnak és menőnek ígérkezett. Az első állomáson egy srác tartott egy kisebb eligazítást, a bolygó világáról, a Na-vik nyelvéről, amitől kicsit tényleg olyan érzésünk lett, mintha most akarnának kirakni a Pandorán. Azonban egy kicsit meglepődtem: ugyanez nem hangzott el mondjuk angol nyelven. Persze a leírásoknak volt angol megfelelője, így talán a külföldi látogatók sem maradnak ki teljesen az élményekből.

Az életnagyságúra épített növények és lények nagyon hangulatosak voltak. Érdekes volt szembesülni vele, hogy a híres Na-vik ténylegesen mekkorák is hozzánk, normális emberekhez képest. Igyekeztem minden információt és interaktív funkciót használni, ám sok helyen azt fedeztem fel, hogy ezek a speciális kártyaolvasók néhány helyen nem is működtek. Kicsit csalódás volt ez már az első napon. Minekután elkértek tőlünk majdnem hatezer forintot koponyánként, kicsit többet vártam volna a pénzünkért. Ugyanez az érzés sajnos megmaradt az után is, hogy kijöttünk az épületből. Voltak látványos pontok, de kevésnek éreztem. Nagyon megörültem, amikor megláttam a Na-vik szent fáját – mert, hogy van kiállítva egy világítással meg minden. Gondoltam, legalább menő képeket lehetne alatta készíteni. Ám, pechemre a fát kordonnal kerítették el, így csak olyan “lefotóztam mert itt volt” képem lett róla. De sajna nem ez volt a legrosszabb. A legnagyobb csalódás az volt, hogy – vagy mi voltunk ennyire ügyetlenek, vagy maga a rendszer volt még ennyire kezdetleges, esetleg felkészületlen az első napi rohamra – de a megcsinált interaktív “emlékek”, nem jelentek meg azon a profilon, amit megadtunk a kártya regisztrálásakor. Pedig most nagyon szívesen beillesztettem volna ide a cikk mellé a cuki, frufrus Navi fejemet, de így akkor azt a fantáziátokra bízom. Emlékbe nem maradt másom csak pár fotó és a belépőkártya, amit ma is a mobiltokomban tartok.