Oldal kiválasztása

Van, amikor csak úgy meg tudod mondani egy filmről, hogy milyen lesz. Mi lesz az eleje, a közepe, a vége, a mondanivalója, nem tartogat igazából semmiféle meglepetést. Mégis, mikor megnézed, jól érzed magad, tudod értékelni az összes hülyeségét, pedig nem tett hozzá semmit az életedhez. A mai filmünk is ilyen.

 

Teddy (Kevin Hart) egy kedves, jó lelkű srác, akinek mindene a barátnője, Lisa (Megalyn Echikunwoke), aki gyönyörű, intelligens, és sikeres belsőépítész vállalkozása van, ezért Teddy úgy érzi, nem érdemli meg őt. Ezt úgy igyekszik kompenzálni, hogy két végéről égeti a gyertyát, ami az anyagiakat illeti, drága autót bérel, drága éttermekbe viszi a lányt, csak hogy lenyűgözze. Amikor azonban elveszíti az egész jó állását, rájön, hogy semmi jól fizető helyen nem akaják alkalmazni, mert nincs érettségije. Legjobb barátja, Marvin (Ben Swartz) remek állást ajánl neki, de csak akkor alkalmazhatja, ha leteszi azt a bizonyos érettségit. Így Teddynek esti iskolába kell járnia, amihez nagyon nem fűlik a foga, de végül belevág, Lisának viszont még mindig nem árulja el, mi a helyzet. Az egészet nagyban megnehezíti, hogy az iskola igazgatója Stewart (Taram Killam), Teddy régi iskolatársa, akivel az idők kezdete óta utálták egymást. Te jó ég, mi sülhet ki ebből…

 

Be kell valljam, annak ellenére, hogy az egész sztori, mint írtam, retteneteen kiszámítható, megszokott forgatókönyv szerint történik, azért van egy pár trükk a tarsolyában. Az első rögtön az estiiskolás tanárnéni, Carrie (Tiffany Haddish), aki az egyik legviccesebb, legbadassebb női karakter, amiket ilyen “gagyi kiabálós” vígjátékban láttam. Oké, valószínűleg elfogult vagyok, mert Pikali Gerda szinkronjával minden női karakterből fasza kemény csaj lesz, de Carrie akkor is nagyon ott van, és nagyon vicces.

 

A másik klassz meglepetés pedig a többi estiiskolás tanítvány. Mindegyikük nagyon fura és zavarbaejtő, de a maguk módján érdekesek, és megtalálják a saját boldogságukat, amit nagyon tudok értékelni. Nem tudom, mi van velem, de mostanában a szívemen viselem a mellékszereplők sorsát…

 

Emellett pedig a szokásos ordenáré vagy kiabálós poénok, amiket a mai vígjátékokban megszokhattunk, picit háttérbe szorulnak, hál’Istennek, és kapunk néhány nagyon klasszul átgondolt, és tényleg vicces jelenetet, beszólást is.

Persze nem minden van igazán átgondolva, vannak jelenetek, amikről lehetett tudni, hogy pontosan így fognak történni, de már akkor tudtuk, hogy semmi értelme. Például, ki hívja meg a belsőépítészeket az iskolát megnézni pont az iskolablára? Most komolyan, csak a tornatermet látják, és abból is körülbelül semmit, mert tele van emberekkel, díszlettel, meg amúgy is tök sötét van. Az ilyesmi bakik persze majdnem minden egyszerűbb filmre jellemzőek, nincs ögöttük oylan komoly háttértörténet, ami részletekig ki lenne dolgozva. Ebben szerencsére nincs ebből annyira sok, hogy élvezhetetlen legyen.

Mint az elején is mondtam, nem egy hasraesős, legeredetibb gondolatos, mélyenszántó film, de attól még nagyon is élvezhető. Vicces, nem teljesen sablonos karakterek, jó poénok, tömény szórakozás. Munka utáni levezetőnek tökéletes.