Ahogy múltkor említettem, újra ünnepelhettünk ezen a héten az Odaát stábjával, hiszen a sorozat háromszázadik epizódját vetítették. A Lebanon címre hallgató felvonás tele van meglepetésekkel, mind a tartalmát, mind a struktúráját tekintve. Nagyjából minden évadban van egy-egy kiemelkedő rész, amit még később is megemleget a rajongótábor, és ugyan még több mint a szezon negyede hátravan, úgy érzem, a Lebanonról még sokáig beszélni fogunk. Vigyázat, erősen spoileres kritika következik!
Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) újabb módszert próbálnak bevetni arra, hogyan űzzék el Mihályt Dean elméjéből végleg úgy, hogy az arkangyal közben ne tegye porral egyelővé a Földet. A srácok találnak is egy kereskedőt, aki okkult tárgyakat árul, és megszereznek tőle egy ősi kínai gyöngyöt, ami megadja viselőjének azt, amit szíve kíván. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy egy csapatnyi tinédzser elköti az Impalát, benne a cuccokkal, amiket a Winchesterek lenyúltak a kereskedőtől. Végül sikerül visszaszerezniük a kocsit és tárgyakat is, majd kipróbálják, valóban hat-e a varázsgyöngy – a végeredmény azonban más lesz, mint amire számítottak.
Oké, sok mindenre gondoltam a háromszázadik epizóddal kapcsolatban, de arra nem, hogy majdnem háromnegyed órát végig fogok bőgni. Egy ideje tudni lehetett, hogy erre a részre vissza fogják hozni John Winchestert (Jeffrey Dean Morgan), csak a dolog hogyan-része volt eddig homályos. John egy megosztó karakter a fandomban: vannak, akik szívből gyűlölik, mert sokszor bántalmazta lelkileg (és feltehetőleg fizikailag is) a fiúkat, és legtöbbször nem volt jelen, amikor szükségük lett volna rá, mások viszont szeretik és védik, mondván, hogy igyekezett a legjobbat kihozni egy rendkívül nehéz helyzetből. Én most nem fogok állást foglalni egyik tábor mellett sem, mert a lényeg itt az volt, hogy John be tudta ismerni, hogy elszúrta, bocsánatot kért a tettei miatt, és ezzel ő és a srácok is le tudták zárni a múltat.
Több oldalon keresztül tudnám taglalni ennek a történetívnek a zsenialitásait, de idő és tér szűkében inkább csak két pillanatot ragadnék ki. Az egyik a Sam és John között zajló dialógus, ami azért volt rettentően fontos, mert a két testvér közül Sam volt az, aki nem tudott anno elbúcsúzni apjától, és megbocsátani sem tudott neki ezáltal, amit most bepótoltak. Jared Padalecki pedig fergetegeset játszott ebben a jelenetben, sőt, meg merném kockáztatni, hogy az egyik legjobb alakítása volt eddig. A másik Mary és John újraegyesülése volt, aminek során több ezer darabra törhetett a nézők szíve – Samantha Smith és Jeffrey Dean Morgan játéka… nincsenek is rá szavak, egyszerűen tökéletes volt.
Roppantul kényelmes ezen a ponton újabb egy hónapos szünetre elvonulni, de hát az amerikai sorozatok már csak ilyenek. Mint mindig, ezúttal is kíváncsian (és picit türelmetlenül) várom a folytatást.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
