A Grace Klinika ebben a részben egy közel kéthónapos ugrással próbálta rendbe tenni az idővonalát, amivel igaz csak még jobban összekuszálták a dolgokat, de ezt inkább most hagyjuk.
Az események központjában Natasha – az előző epizódan súlyos balesetet szenvedett menyasszony – kezelése, gyógyulása, és – kis spoiler – visszaesése áll, miközben körülötte zajlik a kórház orvosainak élete. Meredith Andrew és Link közt őrlődik, Bailey próbálja megmenteni a házasságát, Teddy és Koracick egyre közelebb kerül egymáshoz, Catherine nehezen viseli a rehabilitációt, Owen és Teddy lassan rendezik a barátságukat, Betty pedig meglepő vallomást tesz Ameliáéknak.
Szóval azért röhögök kicsit magamban. Mármint értékelem, hogy az írógárda próbálja kicsit rendbe tenni a sorozat idővonalát – ami mondjuk mindig is kész káosz volt –, de ha egyszer valami nem megy, akkor nem megy. És ez nem megy. Csak hogy kicsit jobban értsétek: amikor Owen az előző évad közepén meglátogatta Teddy Németország, éppen esett a hó (ami logikus, mert az epizód télen ment le). Elvileg a látogatás és a mostani évadközép közt eltelt nagyjából négy hónap – az egyik részben Teddy említette, hogy tizenhat hetes terhes, de már nem emlékszem, melyikben –. Ami még, ha a kicsi Bailey születésnapját vesszük, még passzolna is, hiszen Bailey elvileg május környékén születhetett, a kilencedik évad végén, tehát rael time-ban valóban a „tizennegyedik évad” végén kellene töltenie az ötöt, ami passzol a „négy hónap telt el Németország óta”–keretbe. Csakhogy erre meg most a héten ugrottunk egyet karácsonytól Valentin napig, amivel ugyan a valós kalendáriumot utolértük, de ennek az az ára, hogy Teddynek már úgy legalább három hónapja meg kellett volna szülnie. De mondom: hagyjuk.
Ezt az egész Meredtih/Andrew–baromságot továbbra sem képes befogadni a szervezetem, és ebben a részben volt, hogy szinte fizikailag rosszul éreztem magamat, amikor ketten együtt tűntek fel a képernyőn. DeLuca nem önmaga ezzel az „nekem akkor is ez a nálam húsz évvel idősebb, háromgyerekes özvegy kell, akinek már alig mozog az arca”–dologgal (tudom, tudom, keserű vagyok), a kémia pedig olyan szinten nem működik kettejük közt, hogy már én szégyellem magamat az alkotók helyett. Azt továbbra is fenntartom, hogyha már választani kell a két pasi közt, akkor Link jobban illene Meredith-hez, de ha meg nem kell közölük választani… Link is jobbat érdemel.
Viszont nehogy azt higgyétek, hogy csak keserűség van benne ezzel a résszel kapcsolatban, hiszen számos nagyon menő és jóságos dolog is történt a héten! Natasha története gyönyörű és szívfacsaró, a végén az esküvőjelenet csodaszép, az pedig, amikor Meredith a szerelmünk elveszítéséről beszél a vőlegényének csontig hatol. Bailey és Ben története kissé idegesítő, hiszen félig-meddig a Station 19-ben zajlik le, és így néha csak kapkodtam a fejemet, hogy mi van, de ettől függetlenül ezt is nagyon szépen oldották meg az írók,
mindkettejük nagy monológja gyönyörűen sikerült. Catherine-t mindig is imádtam, és most is nagyon alakított, gyógyulásának az írók szép ívet kerítettek, amit aztán ügyesen Jackson és Maggie is szépen megtámogatott. Jo és Alex cukik, Teddy és Koracick kapcsolata szépen visszhangozza a korai évadok abszurditását, miközben Teddy és Owen kapcsolata is egyre érdekesebb utat jár be, Link pedig imádnivaló. Az egyetlen dolog, amit nem tudok hová tenni, az Betty vallomása, ami egyfelől eléggé retcon–, másfelől pedig nagyon hatásvadászat–szagú. Abba, hogy ez meg j megogilag hogy lehet lehetséges, hogy a francba lehetett megoldani, hogy vagy két évig ne bukjon le, bele se akarok gondolni.
Szóval összességében továbbra is nagyon nem tetszik, hogy a széria merre halad Meredith-szel kapcsolatban (ami meg sajnos ott ocsmánykodik mindennek a kellős közepén), viszont minden egyéb meg… egész jó? Érdekes? És még kifejezetten pozitív is? Szóval nem lehetne szó róla, hogy dobjuk ezt a DeLuca/Meredith/Link–dolgot, és fókuszáljunk jobban a többiekre?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.