Oldal kiválasztása

Vannak azok a sorozatok, amik bár nem vittek nagyon újszerű megközelítést saját műfajukba, mégis élvezetesek, jó őket megnézni, és kellemes, nosztalgikus felhő veszi őket körül. Valahol a Gyilkos számok sorozat is ilyen, ami a kezdetekkor igen erősen indult, de az eltelt évek alatt kiderült, hogy ebben a témában bizony nincs elegendő tartalom hat évadra.

Don Eppes (Rob Morrow) FBI ügynök ezúttal a matematikus zseni testvérét, Charlie-t (David Krumholtz) hívja segítségül egy ügyben, és a közös munka annyira jól sikerül, hogy Charlie szinte állandó taggá válik Don nyomozói csapatában. Bár az elején kicsit furcsának tűnt mindenkinek, hogy a matematika lehet a segítségükre, amikor egy gyilkost vagy szökevényt üldöznek, azonban Charlie megmutatta, hogy a számok ugyan nem minden helyzetre nyújtanak megoldást, de olykor az is elég, ha csak leszűkíti vele a keresést. A nyomozások alkalmával több nyomozó is beszállt Don különleges csapatába, sőt, még az apja, Alan Eppes (Judd Hirsch) is besegített olykor, mint a város korábbi tervezőmérnöke.

Bár a CBS sorozata, a Gyilkos számok nem tudta megújítani a krimisorozatok műfaját, azért mégis sokat tett hozzá: a tudósokról végre egy olyan képet mutatott be, ami közelebb áll a valósághoz. Charlie egy matematikai zseni, ugyanakkor egy csodabogár is, tanár és testvér, és fiú is, és ezeknek a rétegeit nagyon szépen bemutatta a széria. Ahogy azt is, hogy milyen olyan emberként érvényesülni, akinek a testvére egy zseni, és a családi figyelem, a szülők figyelme rá összpontosult.

Az alkotók remek két színészt választottak a testvérpár eljátszására, Rob Morrow ráadásul annyira megváltozott a Miért éppen Alaszka? óta, hogy alig ismertem fel, David Krumholtz-ot mondjuk nem volt nehéz, hiszen ő gyerekszínészként kezdte, megszerettük már az Addams Family 2-ben is, a Serenity nagyfilmben pedig még inkább!

Sok szempontból a Gyilkos számok meghaladta a korát, mivel igyekezett igazán diverzív karaktereket és színészeket felvonultatni, nem számított a háttér, és tette mindezt a legnagyobb természetességgel, egy percig nem érződőt erőltetettnek a dolog, miközben nagyobb költségvetéssel és érdekesebb alapszituációval operáló sorozatoknál az egész nyögvenyelősen megy.

Különösen élveztem, ahogy az ismert és sokkal kevésbé ismert matematikai alapokat behozták minden egyes epizódban – bár az utolsó évadokban ez már igen erőltetett volt –, megmutatva, hogy igen, a matematika mindenhol jelen van, a világ leírható számokkal is, és ettől csak még érdekesebb hellyé válik.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.