Hát, gyerekek, ez nem jött át.
Penny összefut az exével, Zackkel, aki időközben megnősült, eladta a cégét, amiből szert tett egy kisebb vagyonra, amiből aztán vett egy hajót, majd visszavonult. Bár a találkozás kissé kínos – már csak a férfi sikerei miatt is –, Zack meghívja Pennyt és Leonardöt magukhoz, ahol aztán furcsa kéréssel áll elő: feleségével gyereket szeretnének, ő azonban steril, ezért Leonardöt kérnék fel, hogy legyen a spermadonorjuk. Mindeközben Raj megpróbálja kibékíteni Anut és újra összejönni vele, azonban előbb rá kell ébredni, hogy vajon miért is ragaszkodik annyira ehhez az egészhez.
Hát igen, ez nem tetszett – komolyan mondom, mindössze egy jelenet volt, aminek sikerült megmosolyogtatnia. Mondjuk aztán lehet, az a baj, hogy már a nyitójelenet is működik jól, ráadásul nem feltétlenül a jelenet tartalma, hanem a vágás miatt: a nyitányban azt látjuk, ahogy a srácok Leonardék lakásán D&D-znek, míg a lányok egy bárban iszogatnak, ahol, ugye, összefutnak Zackkel. Csakhogy ezt a két jelenetet ilyen montázs-szerűen vágták össze: vagy háromszor váltunk egyik helyszínről a másikra a nyitány alatt, tulajdonképpen teljesen random módon, anélkül, hogy erre bármiféle logikai vagy narratív szükség lenne, mindezek után pedig elég nehéz belerázódni az epizódba.
Na, meg aztán jön a feketeleves: a felvázolt történetszálak sem túl jók. Az, hogy Zack Leonardöt kéri fel arra, hogy a spermadonorjuk, viccesen hangozhatott az írók szobájában, a képernyőn azonban inkább kínos. Már csak amiatt is, hogy, bár a készítők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy komolyabban is megvitassák ezt a kérdést – milyen érzés, ha van egy biológiai gyereked, aki nem is igazából a tied? –, ez azért jóval komplexebb, mint azt egy húszperces szitkom-epizódban meg lehetne tárgyalni. Meg most komolyan, Zack, mint apa? Hagyjuk! Szóval ez inkább volt kínos, semmint szórakoztató, és a hosszabb távú konzekvenciákba sem akarok belegondolni, de azért be kell ismernem, hogy a végén Penny – és vele együtt ugye az írók – egész jól kezelték a helyzetet.
Igazából Anu és Raj esetében is voltak egész szép pillanatok – az, hogy Raj egy Love Actually–utalással próbálta visszaszerezni a lányt nagyon rá vall –, és a végén ott is sikerült megfogalmazni egy átérezhető igazságot, továbbra is azért érzem, hogy az alkotók foggal-körömmel kapaszkodnak ebbe a nőbe, amikor már rég el kellett volna engedniük. Meg aztán ma is hallgathattuk, hogy Raj, saját bevallása szerint, „nem elég jó Anunak”, miközben, legyünk őszinték, pont a nő az, aki nem elég jó Rajnak – egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy ez a kapcsolat hosszú távon működjön.
Azt hiszem, mást nem is tudok mondani erről az epizódról: bár voltak egészen érdekes és megfontolandó pillanatai, sok volt benne a kínos rész, az olyan komplex kérdés, amit ebben a formátumban nem lehet kifejteni, és a görcsös ragaszkodás, miközben poén-téren meg eléggé voltak hiányosságok. Remélem, a jövő héten azért jobban teljesítenek majd a srácok.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.