„Egy farkas számára az élet ugyan folyamatos kaland, de nem tart sokáig.”
Az amerikai farkas igazán különleges és hiánypótló könyv, mindenkinek melegen ajánlanám, akit érdekelnek ezek a csodálatos állatok.
Magával ragadó történet Null-Hatos, a Yellowstone ünnepelt farkasának felemelkedéséről és uralkodásáról, valamint mindazokról, akik szerették és félték őt.
Mielőtt az ember vált a Föld urává, a farkasok uralkodtak. Ezek a fenséges teremtmények, melyek egykor Észak-Amerika minden részét meghódították, a kegyetlen vadászat következtében az 1920-as években szinte teljesen kipusztultak az Egyesült Államok területén. A természetvédők azonban az elmúlt évtizedekben visszatelepítették a farkast a Sziklás-hegységbe, szenvedélyes vitát robbantva ki, melynek tétje a Nyugat lelke.
Nate Blakeslee egy regényíró részletességével meséli el az egyik farkas, a legendás Null-Hatos történetét. A karizmatikus alfanőstény születésének évéről (2006) kapta a nevét. A szokatlanul erős, szürke bundás, szeme körül halvány ovális foltot viselő nőstény nyájas és könyörületes vezető, vad harcos és gondoskodó anya. A farkasmegfigyelők mind rajonganak érte, de különösen Rick McIntyre, az elismert természettudós kerül közel hozzá. A farkas amolyan ünnepelt sztárrá válik, és az egész világon lesznek követői.
Azonban miközben kölykeit neveli és a falkáját védelmezi, Null-Hatost minden oldalról veszély fenyegeti: vadászok, akik a farkasokkal versengenek a vapitikért; az állattartók, akiknek a haszonállatait veszélyeztetik a farkasok és akik jelentős politikai súllyal bírnak; valamint a Yellowstone más farkasai, akik meg akarják kaparintani a megdöbbentően szép Lamar-völgy feletti irányítást.
Ezek az erők csapnak össze újra és újra Az amerikai farkas című regényben, ebben a magával ragadó és generációkon átívelő hőstörténetben, mely tele van kemény küzdelemmel és hatalmas diadalokkal. A farkasokon keresztül bemutatja az amerikai Nyugaton zajló kulturális harcot, amit a fokozatosan eltűnő életmódjukhoz ragaszkodó vadászok és farmerek vívnak azokkal szemben, akik szeretnék helyreállítani az ország egyik legikonikusabb vidékét.

Null-Hatos a Yellowstone Parkban
Kicsit értetlenül állok azelőtt, hogy ez a könyv lazán és észrevétlenül elsuhant volna mellettem, annyira nem reklámozta a kiadó, miközben az ezerszer gagyibb tucatkönyvek naponta szembejönnek velem, hogy ha akarnám, se tudnám kikerülni. Értem, hogy a mindenféle pöttyök jobban illenek a Könyvmolyképző profiljába, de ez a csodálatos könyv annyival több figyelmet érdemelne. Zárójel bezárva, máris a lényegre térek.
Imádtam megismerni a farkasok világát, a falkák működését, és mindegyiküket a szívembe zártam, persze különösen Null-Hatost. Nagyon érdekes volt megtudni, hogy milyen nagy hatással volt a farkasok megjelenése/eltűnése az egész park életére, én eddig csak az elefántok meg a lazacok kapcsán hallottam ilyenről. A vadőrök áldozatos munkája is lenyűgöző, amit a védelmük érdekében végeztek. Igazán értékelem, hogy az író próbált minél pártatlanabb maradni, de én nagyon utáltam a vadászokat, és nem is tudtam megérteni őket, hiába ismerjük meg az egyiküket alaposabban. Ha mondjuk az orra előtt gyilkolásszák a farkasok a birkákat, akkor elismerem, hogy jogos, de ez a szándékos vadászat, aminek csak a trófeaszerzés vagy cowboykodás a lényege, borzasztó gusztustalan. Főleg, hogy ilyen közel voltak a Yellowstone-hoz.
Engem személy szerint mindig zavart, amikor nem adnak rendes nevet az állatoknak (tudom, hogy van rá magyarázat, de akkor is), de Null-Hatosnak és a falkájának nem is volt rá szükség, így is nagyon erősen átjött a személyiségük. Egyébként egyre hülyébbnek gondolom a tudósokat, amiért azt mondják, hogy nem szabad emberi személyiségjegyekkel felruházni az állatokat. Ugyan már, ki mondta, hogy csak az embereknek van személyisége? Idén elég sok állatos könyvet olvastam, és már akkor is rég megdőlt volna ez az elmélet a szememben, ha valaha elhiszem. De mivel egy furfangos nyulacska próbál minden este túljárni az eszemen, és többgenerációnyi okos macska meg kutya emlékével vagyok felvértezve, soha nem is fenyegetett ez a veszély.
Mindenesetre az biztos, hogy Null-Hatos csodálatos állat lehetett, nem is csoda, hogy még mindig emlékeznek rá az emberek.
A politikai kitekintéstől kicsit tartottam, de látva, hogy mekkora szerepe volt a farkasok életében, belátom, hogy szükséges volt, és nem is untam, bár sokszor felbosszantott. Mindenesetre magamban halleluját zengtem, amikor végre védettnek nyilvánították őket.
Csak azt sajnálom, hogy nem voltak benne képek, jó lett volna látni a farkasokat, főleg, amikor valamelyikükről említették is, hogy milyen különlegesen szép volt. (Mondjuk szerintem minden farkas szép, de mindegy.) Mindegy, megoldottam magamtól. Már sündörögtem kicsit a youtube-on, és meglestem néhány videót a Yellowstone farkasairól, de mindenképpen szeretném megnézni a National Geographic She Wolf című filmjét is. Tök jó, hogy említi az író, meg el is gondolkoztam rajta, hogy lehet, hogy amikor csak úgy néztem valami természetfilmet a Yellowstone-ról, abban is ezek a farkasok bukkantak fel.
Az amerikai farkas egy olyan történetet mesél el, ami sokkal több figyelmet érdemelne. Minden vidámságával, kedvességével, szomorúságával és kegyetlenségével együtt fantasztikus olvasmány, biztos, hogy még sokáig emlékezetes marad.
Szerző
- Szerkesztő
Korábbi cikkek
Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet