Jó hírem van, hiszen továbbra is szuperál az Odaát a tizennegyedik évadban. Ugyan az eheti rész sem lesz a széria legjobb epizódja, az elődjéhez hasonlóan azért adott nekünk pár emlékezetes pillanatot. Az Optimismben szintén inkább a karakterfejlődésen volt a hangsúly – amiből két síkon is kaptunk bőven –, ugyanakkor belefért még egy új szörny, illetve egy kis fricska is a sztoriba.
Sam (Jared Padalecki) elutazik Charlie-val (Felicia Day), hogy felderítsen egy eltűnéses ügyet, ám hosszú megfigyelés és ücsörgés után sem nagyon jutnak egyről a kettőre. Eközben Jack (Alexander Calvert) unalmában már nem tudja, mit csináljon a bunkerben, és elkezdi fűzni Deant (Jensen Ackles), hogy engedje el őt egy vadászatra. Jack talált is egy esetet, ami érdekes lehet, hiszen furcsa körülmények között elhunyt áldozatokról szólt. Dean eleinte nagyon ellenkezik, ám végül beleegyezik, persze csak ha Jack eleget tesz a kiszabott feltételeknek. A két srác a helyszínre utazik, hogy kiderítse, mi vagy éppenséggel ki áll a történtek mögött, ám amit ott találnak, arra egyáltalán nem számíthattak.
Amikor Sam és Charlie bármilyen kontextusban együtt vannak és beszélgetnek, annak én mindig tudok örülni, és roppantul örülök, hogy az alkotók végre egy közös vadászatot is összehoztak ezzel a két szereplővel. Sőt, mi több, nem csak pár rövidke jelenet erejéig láthattuk együtt dolgozni a két barátot, hanem egy fél epizódon keresztül! Ami talán a legérdekesebb volt az együttműködésükben az az a szcéna, amiben Charlie életéről beszélgetnek. Ugyan az alternatív univerzumból átkerült emberek eddig úgy voltak beállítva, hogy ugyanazok, mint a széria univerzumából megismert énjük, ám ez a Charlie emlékeztette Samet – és vele együtt minket is –, hogy ez nem teljesen így van, és ideje rájuk is teljes, különálló emberként tekinteni.
A rész másik fénypontja egyértelműen Jack „harcba állítása” volt. Az egy dolog, hogy eddig is rendkívül lelkes volt a srác, de végre igazán tudott bizonyítani Deannek is – emlékezzünk csak vissza, hogy pár héttel ezelőtt Castielnek már megmutatta, mire képes, pusztán az elméleti tudásával. Ezúttal sem a vadászat fizikai részében jeleskedett, hanem egy az egyben az intellektusára és az empátiájára támaszkodott. Természetesen Dean közbelépése nélkül sokkal nehezebb helyzetben lett volna, de ebben az éles szituációban is láthattuk, hogy nincs minden veszve, ami Jacket illeti, sőt, egyre ügyesebb, és ezt az írók és Deanék is kezdik elismerni.
Az eheti cím tökéletesen összefoglalja az érzésemet mind a karakterekkel, mind a sorozat jelenlegi irányával kapcsolatban, hiszen abszolút optimista vagyok az eddig látottak alapján.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
