Én próbálom értékelni, amit a banda ezzel a résszel csinálni akart, de egyszerűen nem megy – más szavakkal élve, a „The Citation Negation” számomra eddig az évad legjelentéktelenebb epizódja.
Amy és Sheldon egyre közelebb kerül hozzá, hogy kiadják a szuper aszimmetriáról szóló tanulmányukat, és az egyik utolsó lépésként megkérik Leonardöt és Rajt – miután tesztelik, hogy tudnak-e titkot tartani –, hogy ellenőrizzék a forrásaikat. A könyvtárban azonban a két srác felkavaró felfedezést tesz: 1978-ban egy orosz kutató már cáfolta Sheldon és Amy teóriáját. Ezzel egyidőben Bernadette szembesül vele, hogy reménytelen az egyik videójátékban, amivel Howard és Raj szeret játszani, ezért eldönti, hogy megtanul rendesen játszani, hogy legyőzhesse Howardot és ezt az orra alá is dörgölhesse.
Szóval én értékelem, hogy az írók új megpróbáltatások elé akarják Sheldont és Amyt állítani (mert ha lehet ezt új megpróbáltatásnak nevezni, hiszen Sheldonnak egyszer már – igaz, akkor önhibájából – befuccsolt egy teóriája), és ha ezt a szálak továbbviszik, akkor még valami jó is kisülhet belőle, de így, önmagában, ez így nagyon nem működött. Mondjuk ezért nagyrészt az epizód beosztását okolnám: Shedon és Amy közel a rész kétharmadánál tudja meg, hogy 
az elméletük életképtelen, és ezután már csak két jelenetben láthatjuk, hogyan próbálják ezt feldolgozni: egyszer a hálószobában beszélgetnek róla, egyszer pedig a kanapén szenvednek. Ez így egyfelől nagyon kevés, hogy igazán átérezzük a helyzetet, másfelől pedig az a kevés anyag, amit viszont kaptunk, közel nem elég vicces ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen.
Persze ennek a problémának a gyökere, hogy nagyon, nagyon hosszú a felvezetés. Amy és Sheldon a tanulmányuk függelékeiről beszélget. Sheldon teszt elé állítja Leonardöt. Kiderül, hogy Raj is átesett ezen a teszten, és Leonarddel megbeszélik, miképpen reagáltak máshogyan. Hossza kutatgatás a könyvtárban, sok – nagyon sok – asztmás viccel. (Mondvacsinált kutatóként – bár én ugye bölcsészet vonalon mozgok – még annyit hozzátennék, hogy nem egészen értem, mit csináltak itt most a forrásokkal, miért kellett most könyvtárba menni, hogy egy csomót átnézzenek? Sheldonék a tanulmány írása közben nem tartották ezeket számon?) Őrlődés, hogyan is közöljék mindezt Sheldonnal. És ez bizony nagyon sok játékidőt elvitt, ami meg persze pont a lényeg rovására ment. Valamint megint csak ismételni tudom magamat: egyik sem volt annyira vicces, hogy ellensúlyozzon. Komolyan, humor-szinten az egész epizód legerősebb jelenet, amikor Sheldon dühébe összetöri a tábláját, de ez már a beharangozóban is benne volt.
A helyzeten a B-történet – Bernie és a Fortnite – sem segít. Itt sincsenek igazán jó poénok (talán csak Bernie és Denise beszélgetése a képregényboltban –, ráadásul végig az járt a fejemben, hogy korábban már nem egyszer láttuk ezt „csajok gamerkednek”–sztorit (Penny Age of Conan mániája, Bernie és a Star Wars maraton), és akkor valahogy minden jobban feküdt. Ez így most egyszerűen csak izzadságszagú volt, mert az egész arról szólt, hogy Bernie görcsösen jobb akar lenni valamiben Howardnál, amiben merőben kevesebb gyakorlata van. Hogy egy klasszikust idézzek: ez nem jött át.
Összességében tehát Sheldonék történetében még lehet potenciál, ha az írók tovább szövik a sztorit, de önmagában ez az epizód igencsak kiábrándítóra sikeredett.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
