Oldal kiválasztása

Már a promóképek alapján a szokásosnál is jobban vártam ezt a részt (Atom és Constantine rövidnaciban), és mint mindig, most is magával ragadott a humor, a negyedik fal ledöntése, és még a romantikus énem is kapott pár komoly támogatást.

Legendáiknak ezúttal a 80-as évekbe kell visszatérniük, ráadásul egy gyerektáborba, ahol több gyerek is eltűnt Gideon értesülései szerint- Bár kezdetben egy igazi vízi szörnyre gyanakodnak, azonban hamar kiderül, hogy sokkal érdekesebb dolgok várnak a csapatra, mint a szörnyek. A gyerekek rendesen megdolgoztatják a srácokat és míg Sara a jófej felügyelő, addig Ava a házsártos és parancsolgató, de hasonló a különbség Atom és John között is – bár utóbbi azért tud néhány menő trükköt mutatni.

Eközben Zari idegeit lassan felőrli a fogvatartott alakváltó, aki zabolátlan, szókimondó, de mivel úgy néz ki, mint Amaya, ezért nehéz szívvel vetnék őt a pokolra. Érdekes, hogy ezúttal Mick szolgáltatja a megoldást a problémákra – avagy a marcona külső alatt egy igazi vezető lapul, csak ő úgy döntött, nem lesz az.

Ugyan az eheti epizód nem sikerült annyira hasfogósra, de ahogy John az utolsó megmaradt saját holmijába kapaszkodik a tábori pólót és nadrágot viselve az egyszerűen elképesztő. Bármennyire is tetszett a menő Sara vagy a kiscserkészek álma Atom, valahogy mégis Ava volt az, aki megérdemelte a figyelmet, hiszen az Időhivatal igazgatójának szó szerint nem volt gyerekkora, és érdekes volt látni, ahogy próbál jót tenni, megkedveltetni magát, miközben muszáj megvédenie a gyerekeket.

Különösen a romantikus felhangért voltam oda – annyira, de annyira édesek együtt – Ava és Sara fantasztikusak, és legyen szó bármilyen alakról vagy ellenségről, ők ketten együtt legyőzhetetlenek!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.