Eljött ismét október 31-e éjjele, a borzongások, a rettegés és a sikolyok éjszakája, melyet sok-sok misztikus történet és rémmese övez. Ezen az éjszakán kikelnek sírjukból a halottak, előbújnak a kísértetek, megmutatják magukat a boszorkányok, hogy az élők között járjanak.
Mi sem lenne pompásabb olvasmány tehát ehhez az éjszakához, mint egy olyan gyűjtemény, amely tele van rémisztő és megmagyarázhatatlan történetekkel. Vic Parker gyűjteménye, a Klasszikus rémtörténetek pontosan ilyen. Gyertek, borzongjatok velem!
Elsősorban az angolszász országokban egyfajta halotti kultusz épült e rémisztő éjszaka köré, majd ahogy teltek az évek, egyre inkább egy barátságosabb formát vett fel az ünnep, ahol a gyerekek és sokszor a felnőttek is jelmezekbe bújnak, ezzel játékos hangulatot adva az egész borzongásnak. Nem mellesleg a rejtekeikből felkelt rémlények így el tudnak vegyülni az emberek között. Ugyan ki lenne olyan ügyes, hogy ezen az éjjelen megmondja bárkiről, hogy egy hús-vér ember maskarába bújva, vagy éppen egy zombi sétált el mellette … na jó, talán a szag árulkodó lehet.
„Hanem ekkor a lidérc felmagasodott a nyeregben, és egyenesen feléje hajította a fejét.”
Washington Irving: Álmosvölgy legendája
Na de elég ennyit Halloweenről, nézzük csak ezt a gyűjteményes kötetet, mely igen vaskos darab, súlyra is egész tetemes, 1.357 gramm, azaz majdnem másfél kilogramm. Igazi kódex méretei vannak. A borítója – ahogy a képen is látszik – egyszerűen lenyűgöző, és azt hiszem nem árulok el hatalmas titkot, hogy élőben még szebb, mint így, képen. Minden elismerésem azoknak, akik megtervezték és megalkották ezt az antológiát, hiszen rettentő módon figyeltek a részletekre, hogy valóban olyan legyen, mint egy, a viktoriánus időkből származó kötet.
Az illusztrációk ugyan nem teljesen érték el számomra ezt a hatást, de tagadhatatlanul szépséges könyv, kívül is, belül is. Ezenkívül két dolog volt még, ami miatt vesztett egy kicsit a fényéből. Az egyik, hogy ez bizony nem keménykötéses, hanem egy vastagabb puhafedelet kapott, illetve nagyon illett volna bele egy szalagkönyvjelző, ami elmaradt.
„Már akkor is rútnak véltem, hanem amikor azok az izmok és ízületek mozgásba jöttek, oly rémséges kreatúrává vált, amilyen Dante képzeletét is meghaladta.”
Mary Shelley: Frankenstein
Vic Parker pedig olyan fantasztikus alkotók műveit gyűjtötte egybe, mint például Washington Irving, Edgar Allan Poe, Oscar Wilde, Emily Brontë, Mary Shelley, Charles Dickens vagy éppen Bram Stoker. Hatalmas nevek a klasszikus irodalom világából és nem mellesleg elképesztően jól írtak rémtörténeteket. De hát kit ne hozna lázba a misztikum, az elképzelhetetlen, a természetfeletti?
Több esetben teljes novellák – Ambrose Bierce: A sír mélye, M. R. James: Eltűnt szívek vagy E. Nesbit: Márványba vésett jelenés – kaptak helyet, de hosszabb történetek esetében, mint például a sokak által ismert Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című történetéből részlet került be a gyűjteménybe. De ilyen volt Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe, Washington Irving: Álmosvölgy legendája vagy Bram Stoker: Drakulája is, melyek már régi ismerősként köszöntek vissza. Olyan alkotások ezek, melyek a világirodalom remekei közé tartoznak és sokan azért nem olvasták csupán, mert klasszikus művek. Pedig a klasszikus nem kell, hogy egyenlő legyen az unalmassal és a nehezen olvashatóval. Itt vannak mindjárt ezek a történetek, amelyek képesek voltak arra – és még most is képesek –, hogy megfagyasszák az ember ereiben a vért, a szíve pedig kihagyjon egy ütemet.
Persze tagadhatatlan tény, hogy a 19. században élt emberek ingerküszöbe jóval alacsonyabban helyezkedett el, mint a mai embereké, de egy jó rémtörténet időtálló és az ismeretlen, a megmagyarázhatatlan mindig is izgatta az emberek fantáziáját.
„A tetemet ezért az ősi gyakorlattal egybehangzóan kiemelték, s éles karót döftek a vámpír szívébe, aki e pillanatban velőtrázóan felsikoltott, pontosan úgy, mint az élők haláltusájuk során.”
J. Sheridan Le Fanu: Carmilla
A könyvet négy nagyobb tematika köré gyűjtötte Vic Parker, még pedig a Sírból kikelt holtak, a Kísértetek, az Elátkozott teremtmények és az Elkárhozottak köré. Így minden bizonnyal mindenki meg fogja találni benne azt a borzongató olvasmányt, amelyet aztán a kedvencének mondhat.
Bár némelyik történet csak pár oldalas, a könyvet mérete és súlya miatt inkább otthoni olvasásra ajánlom, s hogy a hangulat még inkább ijesztő legyen sok-sok gyertyával körülvéve az igazi, megspékelve esetleg egy halkan szóló sejtelmes halloweeni zenével. S hogy a mesék olvasása közben ne a körmötöket rágjátok le, készítsetek be valami rágcsálni valót is.
„Most már mindenki tudta, hogy a Vörös Halál jött el a bálba, tolvajként lopózva be az éj leple alatt.”
Edgar Allan Poe: A vörös halál álarca
Ez a kötet magába foglalja az ismeretlent, az ismeretlentől való félelem, a természetfeletti misztikumát és olvasás közben jóleső borzongásban tartja azt, aki kezébe vette és elmerült benne. Nem az a fajta lúdbőrözés ez, amikor attól rettegsz, hogy a baltás gyilkos most fogja rád vetni magát az ajtó mögül, hanem az a kellemes izgalom, amelynek zamatát a klasszikus írók tudták igazán átadni. Fantasztikus olvasmányok egy letűnt, gótikus kor tollforgatóitól!
Szerző
