Oldal kiválasztása

Minden évben állítom, hogy ennél már nem lehet betegebb (értsd viccesebb) ez a széria, de amit a mostani nyitánynál műveltek, az túl megy minden elképzelt határon, miközben saját magának is beszól, és ledönti a negyedik falat.

A Legendák végre mindent helyrehoztak: az össze időbeli anakronizmus – amit persze ők generáltak, de ezt inkább ne említsük – megszűnt, végre rend van az idővonalon, ráadásul a Constantine (Matt Ryan) által vészjóslóan beharangozott katasztrófa sem jött el. Ebből következhetne, hogy mindenki boldog és elégedett, de közel sem így van. A csapat ugyanis unja magát, hogy állandóan időbűnözőket fog el, meg hát az értékelésük sem a régi (helló negyedik fal ledöntése), és különben is, Constantine annyi új izgalmas dolgot ígért.

Persze a kapitány lecsitteli a srácok, és boldog, hogy a világ rendezett, így ő a saját kapcsolatával foglalkozhat, azonban az említett mágus felbukkan, és bár nem ő kuszálja össze a szálakat, nem is igyekszik olyan tempóban kibontani. Ebből pedig egy igazi hippi-buli kerekedik, „permettel”, vérző szívekkel és letépett mellbimbókkal.

Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy ezt az epizódot én egymás után kétszer is megnéztem, mert esküszöm, elsőre nem hittem el, hogy a készítők egy ennyire beteg, viccese, kifacsart és önmaguknak beszóló epizódot hoztak össze. De persze ebben teljesen igazuk van, aki eddig szerette a széria stílusát, annak ez bizony nagyon bejön, akinek meg nem, az már korábban kiszállt, míg az újonnan n felfedezők meg az első évaddal indítanak – win-win minden oldalról.

Ráadásul imáink meghalhattak, és végre állandó szereplő lett Constantine, aki annyira paraszt, akkora bunkó, mint a ház, és közben mégis lehet szeretni – szókimondása alatt ugyanis ott bújik az igazság, miközben pont arról nem beszél, ami igazán fontos lenne. Én hatalmas rajongója voltam az NBC-sorozatnak és Matt Ryan színészi játékának, és bár most indokolatlanul hiperszőke a haja, még így is adózok minden előtt, amit csinál. És perzse ismét fohászkodok, hogy vagy maradjon John állandó szereplő innentől fogva, úgy minimum örökké, vagy pedig kapja vissza a méltán megérdemelt saját sorozatát.

Ez az epizód maga volt széria elmebeteg esszenciája, ami a sírva-röhögős felszín alatt megint komoly apróságokat pedzegetett – ez az évad, na, ez az évad aztán ott lesz a szeren!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.