“Valakinek meg kell halnia, hogy a többiek megbecsüljék az életet.”
Az órák lebilincselő olvasmány életről, halálról és időről. És egy igazi tisztelgés Virginia Woolf csodás munkássága előtt.
Michael Cunningham, a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb alakja, Órák című regényéért 1999-ben elnyerte a PEN-klub Faulkner-díját, valamint az irodalmi Pulitzer-díjat. A könyv három nő sorsán keresztül tér és idő metafizikus kapcsolatának szívszorító élményét nyújtja. Első helyszíne London, az idő pedig a második világháború kezdő napja. Virginia Woolf írónő öngyilkosságot követ el. Teste ott lebeg a folyóban, melynek hídján anyukájával éppen átsétál egy kisfiú. A következő helyszín New York City, a XX. század végén. Clarissa Vaughan könyvkiadó éppen virágot vásárol barátjának, Richardnak, a beteg homoszexuális költőnek, aki most nyert el egy rangos irodalmi díjat. A harmadik idősíkon a második világháború után vagyunk, Kaliforniában, ahol Laura Braun háziasszony neveli fiát, egy meglehetősen fojtogató légkörű házasságban. Cunningham kivételes könnyedséggel és biztonsággal teremt kapcsolatot a három nő sorsa között. S miközben a regény ide-oda ugrál a XX. században, az író tiszta, erős, költői hangon mesél el történeteket emberekről, akik szerelem és magány, remény és elkeseredés konfliktusaiban próbálnak értékes életet élni, nem egyszer családjuk, barátaik és szeretőik ellenében. A könyvből Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore főszereplésével nagysikerű film készült.
Már évek óta kerülgetem ezt a könyvet, de a kapcsolatunk valahogy mindig megmaradt a gondolat szintjén, pedig nagyon szeretem és igazi írói példaképnek tartom Virginia Woolfot, a Mrs. Dalloway-t kétszer is olvastam, és a filmbe is belenéztem. Ezek után hatalmas csalódás lett volna, ha nem jön be, de szerencsére tökéletesen ráhangolódtam.
Végre értem, hogy valami miért kapott Pulitzer-díjat. Nagyon tetszik Cunningham stílusa, biztos, hogy a többi könyvét is el fogom olvasni. Az egész nagyon gördülékeny, szellemes és végig olvastatta magát.
Mindhárom nő szemszöge tetszett, de természetesen Virginiáé érdekelt a legjobban. Persze nem tudhatjuk, hogy milyen is volt valójában, de én teljesen meg vagyok elégedve azzal, ahogy az író bánt vele, nekem hitelesnek tűnt és el tudnám képzelni, hogy Virginia Woolfnak volt egy ilyen napja. Tetszett, hogy Cunningham nem csak az írónő alakját és a Mrs. Dalloway-t használta fel, hanem az általa használt tudatfolyam technikát is. Meg eleve az is olyan jó ötlet, hogy itt van három nő különböző korokban, akiket egy regény köt össze, amit az egyikük ír, a másik olvas, a harmadik pedig olyan, mint a főhősnő. (Ha már itt tartunk, én is úúgy benne lennék!)
A végkifejletre számítottam, mivel pont azt a részt láttam a filmből, de ez sem akasztotta meg a lendületemet, egy nap alatt elolvastam volna, ha nem kerülget egész nap egy csúnya, gonosz migrén. És ha már itt tartunk, ebből kifolyólag mélyen átéreztem azt a részt, amikor Virginia a fejfájásról elmélkedett. Biztosra veszem, hogy Cunninghamnek is volt “szerencséje” hozzá, annyira érzékletesen írta le.
Szóval megérte megvenni is, olvasni is, mert sokszor nagyon jólesik ilyen intelligens, szép és a komolysága ellenére valahogy mégis könnyed könyveket olvasni. Ha az író így folytatja, még a végén szerez egy új rajongót.
Szerző
- Szerkesztő
Korábbi cikkek
Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet
