Lehet, hogy az epizód címe tulajdonképpen Rajra és Howardra utal, de a show-t kétség kívül Bernie lopta el.
A srácok benéznek Raj egyik planetáriumi előadására, ami után Howard bemutatkozik barátja főnökének – aminek aztán az lesz a vége, hogy a főnök felveti, a következő előadásban Howard is tűnjön fel (miután asztronauta), ami persze Rajnak nem tetszik, és vitához vezet a két srác közt. Mindeközben Sheldon kezdi úgy érezni, hogy Amy elhanyagolja a közös projektjüket a sajátja miatt, ezért úgy dönt, maga intézkedik az ügyben, és elintézi, hogy Siebert elnök elvegye Amytől a neurobiológiai kutatását.
Hát, mit is mondhatnék erről a részről? Nagyon felemás. Nem úgy felemás, mint mondjuk az a rész, amikor Raj bemutatta Howardéknak Emilyt, Sheldon meg a geológiával kacérkodott részegen. Inkább úgy felemás, hogy bár voltak zseniális pillanatai, amiket őszintén élveztem, voltak olyanok is, amiken technikai okokból húztam a számat.
Olyan technikai dolgokra gondolok, mint például az, hogy az első jelenetben Raj éppen előad a planetáriumban, a mondandóját pedig kis viccekkel tűzdeli tele, amiért jutalmul kis nevetést is kap. A helyzetből adódóan, plusz mivel maga a hang is máshogy van keverve, mint az alap laugh track, gondolhatnánk, hogy ez a kacaj organikus, és a közönségétől jön – aminek tagjai azonban fapofával ülnek a háttérben. De nem itt volt egyedül baj a hanggal – nem tudom, hogy valódi bakiról van-e szó, vagy az én példányom volt hibás, de az utolsó jelenetet mintha nem utószinkronizálták volna, és csak azt halljuk, amit a színészek mikroportja éppen felfogott.
És néhol bizony a történettel, sőt, a humorral is voltak problémák: igazából sosem tudjuk meg, hogy Raj végül miért/hogyan is egyezett bele abba, hogy Howard is részt vegyen az előadásban. Igazából maga az egész történetszál folyamatosan fluktuál, mintha nem tudná eldönteni, hova is akar kilyukadni. Meg aztán ezen felül is voltak olyan, de olyan töltelék dolgok, főleg poénok, amik már nekem fájtak – például Leonard aprópénzes poénja, meg az, hogy Penny leszaladt a földszintre, hogy ellenőrizze, valóban három szintet kell lépcsőzni, nem pedig négyet (mert ugye a negyediken laknak, de az „első” az a földszint – amcsi számozás, hagyjuk, mint ahogy azt is, hogy erre tizenegy év után jönnek rá).
Ugyanakkor viszont annyira menő dolgok is voltak! Bernie két jelenetben volt fontos, és mind a kettőben vitte a prímet – az orosz akcentusa pedig egyszerűen zseniális. Szóval számomra egyértelműen ő volt az epizód csúcspontja. De Raj és Howard összeborulása a végén is tök jó volt, nem is beszélve arról, amikor Sheldon elmansplainingelte Amynek, hogy mi az a mansplaining. Plusz hát Proton Professzor is feltűnt megint, szóval értitek.
Szóval igen… felemás volt az epizód. Nem mondom, hogy nem élveztem, mert élveztem, jókat kuncogtam rajta, ugyanakkor viszont láttam az eléggé tátongó hibáit is – viszont legalább nem volt benne Anu.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
