Mindenkit sokkolt a hír, miszerint a The CW remake-et készít a Bűbájos boszorkákból, ráadásul ugyanazzal a felállással, mint korábban. Természetesen az induló széria kapott hideget és hideget, és a szerkesztőségünkben sem volt senki, aki örömujjongásban tört volna ki. Így hát én kaptam feladatnak a pilot megnézését és elemzését, aminek a legnagyobb baja az, hogy a Bűbájos boszorkák mintájára készült.
Mel (Melonie Diaz) és Maggie (Sarah Jeffery) anyjuk büszkeségei, akik egyetemi éveik alatt is kiállnak abban, amiben hisznek: az egyenjogúságban és a feminizmusban. Azonban édesanyjuk, Marisol (Valerie Cruz) halála után valami megváltozik: egy nő kopogtat a ház ajtaján, Macy (Madeleine Mantock) pedig azt állítva, hogy ő a harmadik testvérük. Eközben Marisol helyére új tanszékvezető érkezik, Harry Greenwood (Rupert Evans), aki tökéletes angolsággal, finom modorral és szarkazmussal rakja helyre a lányokat, meg úgy az egész varázsvilágot is. De vajon a három lány képes összefogni a nagyobb jó érdekében?
Ez a sorozat annyira igyekszik, hogy ne az elődjét másolja, hogy szó szerint abba roppan bele, mivel szó szerint nem merik elsütni ugyanazokat a jelneteket, érdekességeket, de akár még csak a kapcsolati elrendezést sem. Annyira erőlködnek a széria alkotói, hogy tartok tőle, ebbe fognak elvérezni – és pont ez a baj a remake-ekkel, hogy akkor terhet jelent némely szériára, amit olykor nem lehet megugrani, és bizony a Bűbájos boszorkákkal is így van az.
Kaptunk teljesen különböző három főszereplőt, akikre ránézésre teljesen egykorúak, és végig az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy a casting során nem lehetett volna legalább olyanokat keresni, akikről elhiszem, hogy különböző időpontban születtek? De ezt a gondolatmenetemet gyorsan felváltotta, hogy a három színésznőnk szimplán tehetségtelen, pontosan ugyanúgy reagálnak mindenre, a tragédiára, a misztikumra vagy éppen egy poénra – én nem tudom ki mondta nekik, hogy a színészet a hivatásuk, de megérdemelne egy komoly fejmosást, bár gyanítom ugyanaz, akik ezt tanácsolta Boyegának is.
Akadtak néha pillanatok, mikor egészen értékelhető volt az epizód, sőt a kezdeti lassúságot igen ügyesen felpörgették nekünk, bár minden csavar valójában rendkívül kiszámítható volt – azt azért megjegyezném, hogy az eredeti műben is, ám ott meg nem a csavarosság volt a lényeg, hanem a szereplők.
Egyedül a Harryt alakító Rupert Evans színészetét tudom értékelni – bár azok a pulcsik, azok lehangolóak –, akin tényleg látszódott, hogy élvezi, amit csinál, persze ő is tudja, hogy ezért nem jár Golden Globe, de legalább élvezi a munkáját, és bizony ez is fontos.
Összességében a Charmed pilotja annyi sebből vérzik, amennyiből csak lehet, mégis ott motoszkál bennem a kisördög, aki végig akarja nézni az évadot, csak azt nem tudom, a javulásra vágyik-e vagy a csúfos bukásra?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
