Mivel az idei év meglehetősen sok mozis csalódást tartogatott számomra, talán érthető, hogy kissé szkeptikusan ültem be a moziba a Venomra. Nem mintha nem kedvelném kedves Hardy bácsit, vagy a kedvenc szimbiótánkat, csak egy ponton már elfogy az ember lányának a türelme és nincs kedve többet pofára esni, mint amikor már nincs kedved több idiótával randizni. Eddie Brockkal azonban határozottan érdemes volt randizni, hiszen október egyik legjobb estéjét köszönhettem neki.
Aki szokta olvasni a kritikáimat, az már tisztában lehet vele, hogy sosem voltam túl nagy Venom-rajongó. Mindig is Vasemberhez és Hulkhoz húzott a szívem, Pókembert pedig egyszerűen idegesítőnek találom. Ez annyiból nem hátrány, hogy pártatlanul ülhettem be a moziba, hogy megnézzem az új kreálmányt. Eddie Brock (Tom Hardy) története tehát sokak számára ismerős lehet már. A kotnyeles riporter, aki egy alkalommal túl kotnyelessé vált. A kíváncsiságáért pedig meglehetősen nagy árat kellett fizetnie, a testébe egy idegen létforma költözött, aki új hatalommal ruházta fel.
A film kifejezetten az eredet körül pörög, mely szerint egy elszánt kutatócsoport még a világűrbe is hajlandó tenni egy utat a betegek gyógyítása érdekében. Persze, nem lenne életszerű és izgalmas, ha mindez valóban az emberek jólétéről szólna – Carlton Drake-et (Riz Ahmed), az Élet alapítvány fejét sokkal inkább a pénz mozgatja. A művelet azonban sikeresnek bizonyul, egy igazán különleges létformára bukkannak, ami talán megoldást nyújthat a beteg emberek számára. A problémát az jelenti, hogy bár elméletben működnie kellene a dolognak, a valóságban ezek az entitások sokkal inkább halálosnak bizonyulnak, mintsem gyógyítónak.
Eddie is egy ilyen parazitának esik áldozatul, akinek köszönhetően igen sok kellemetlen eseményen kell átesnie. Élő homár-zabálás, egy kis kukafosztogatás – na és az utána következő háborgó gyomor gyötrelmei. Ráadásul a túl nagy kíváncsisága nem csak egy élősködővel gazdagítja, de még a nőjét is elveszíti. Minden nehézség ellenére végül Venom, megkedveli a küszködő Eddie-t. Ahogy egyre több időt töltenek együtt, úgy ébredhetnek rá, hogy valójában rokon lelkek és még akár működhet is kettejük furcsa viszonya. Az idillt épp csak az zavarja meg, hogy Drake-nek esze ágában sincs megajándékozni senkit egy szimbiótával csak úgy. A poént nem akarom lelőni, maradjunk csak annyiban, hogy rengeteg látványos akció vár arra, aki megnézi.
A Venomot a legtöbb kritika amiatt érte, hogy nem lett kellően sötét hangulatú. Már legalábbis az előző felbukkanásához képest. Én úgy gondolom, hogy a sötét hangulat nem feltétlenül a belezésben és a depresszióban kell, hogy kimerüljön. Venom nem echte jó vagy rossz karakter, hanem tökéletes példája az antihősnek.
A film kifejezetten szórakoztató és nem hátrány az sem, hogy látványos. Idén ez volt az első alkalom, hogy nem csalódtam, amikor moziba mentem, szóval egész jó ez az arány. Gyenge gyomrúak pedig lehetőleg ne vigyenek popcornt – úgy is visszaköszön!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
