Az elmúlt években már több alkalommal is megosztottuk veletek, hogy nekünk milyen filmek, sorozat epizódok lopták be magukat a szívünkbe, vagy éppen mi az, ami minket mindig jókedvre derít. Folyatjuk ezt a szokást, ismét megszólalnak a Gráciák, most pedig arra kerestük a választ, hogy kinek mi volt a kedvenc könyve gyerekként vagy éppen kamaszként melyik történet volt rá a legnagyobb hatással?
Fogadjátok szeretettel a Watchaholics hölgykoszorújának kedvenc köteteit.
Belle
Mivel született könyvmolypalánta voltam, ezért lehetetlenség egyet választani, szóval rossz leszek. Lucy Maud Montgomery Anne-je hatalmas kedvencem volt (azóta is az), bár akkor még csak a sorozat első két részét olvastam. Anne-nel együtt szerettem bele a Zöldmanzárdos házba és Avonlea-be, na meg persze Gilbert Blythe-ba. Azóta is imádom vörös hősnőnket, és máig állítom, hogy csodálatos kebelbarátok lehettünk volna.
Természetesen nem maradhat ki a Harry Potter sem, pedig kezdetben vehemensen tiltakoztam ellene. Nyilván furmász bújt belém. Aztán mégis elolvastam, és J. K. Rowling teljesen elvarázsolt a Roxforttal és a varázsvilággal. Kilenc évesen simán el is hittem, hogy tényleg létezik egy ilyen iskola, és máig fáj, hogy eltévedt a baglyom. Na jó, nem, de tényleg meghatározó könyvsorozata az életemnek, évről évre újraolvasom, és soha nem unom meg. Örülök, hogy Harryékkel együtt nőhettem fel, csodás volt velük gyereknek lenni.
Aztán tizenkét éves korom körül csatlakozott hozzájuk Philip Pullman Az Úr Sötét Anyagai trilógiájával, amit szerencsés módon egyben kaptam meg karácsonyra, így megmenekültem a várakozás körömrágós feszültségétől. A szívembe zártam a szereplőket – Iorek Byrnisonnal az élen –, és lenyűgözött az író által teremtett világ. Imádtam a daimónokat, a jegesmedvéket, a boszorkányokat… gyakorlatilag mindent. Főleg, hogy ez a rengeteg izgalmas kaland egy velem egykorú lánnyal történt meg. Azt hiszem, itt kezdődött azóta is töretlen rajongásom a keserédes befejezések és a reménytelen szerelem iránt. Tizenöt éves koromig többször is elolvastam, azóta viszont kicsit elhanyagoltam, szóval itt lenne már az ideje újra elővenni. Biztos vagyok benne, hogy felnőtt fejjel olyan mélységeket is észrevennék, amik tizenegy éve még nem tűntek fel.
Buttercup
Mivel geek családból származom, már akkor a Harry Pottert olvasta fel apukám, amikor én még nem tudtam olvasni. Általános iskolában ez is lett a kedvencem, a baráti körömmel folyton azt játszottuk, hogy a Roxfortba járunk. Persze megvoltak a kor klasszikusai is, mint a Fiúk kizárva könyvek. Tizennégy éves koromra nagyon megtetszett a Gyűrűk Ura és R. A. Salvatore Sötételf sorozata, ekkor kezdett el komolyabban érdekelni a fantasy is. Ebben az időben szinte csak ilyeneket olvastam.
Cathy Turner
Te jó ég… Lássuk csak… Disney képeskönyvek teljes kollekció megvan. *nevet* A hatás pedig egyértelmű, totális függés. A 100 magyar népmeséből anyukám is felolvasott, és én magam is elalvás előtt nagyon szerettem. Ezek a népmesék a magyarságomhoz, hazafias lelkületemhez adtak hozzá, és adnak hozzá a mai napig is. Később próbálkoztam a Harry Potter könyvekkel, de eddig még nem talált meg úgy egyik része sem, hogy ne bírjam letenni. Talán majd később.
Az Eragonnal is próbálkoztam talán az elsőt végig olvastam. Aztán a Sárkánylány című sorozat már jobban behúzott. Annak minden kötetét olvastam. Ezen regények indítottak el a fantasy, mint műfaj iránti rajongásom útján, ami a mai napig is tart. Celia Rees: Kalózok! című könyve egyértelműen tovább mélyítette A Karib-tenger kalózai iránti szenvedélyem, persze a film után. Viszont azt azért hozzá kell tennem, nem vagyok valami nagy olvasó. Lassan olvasok, ezért az animés időszakokban a Manga, mint japán képregények nagy hatással voltak rám. Kifejezetten a NANA című manga, ami két húsz éves lány életének nehézségeiről és boldogulásáról szól. Élet a nagy városban, munka család, szerelem, karrier humorosan de főleg drámaian tálalva. Ez pedig egy útját kereső tizenévesnek nagyon sokat jelentett.
Catleen
Gyerekkoromban két meghatározó könyvem is volt. Az egyik Dodie Smith-től a Száz meg egy kiskutya (igen, ebből készült a Disney mese is), amit nem csak a temérdek kiskutya miatt szerettem, hanem mert a bátorságról, barátságról és a családról szólt, és hogy mennyivel fontosabbak ezek az értékek. Valószínűleg hasonló a helyzet Jules Verne: Kétévi vakáció művénél is, ahol egy csapat gyerek két éven keresztül egységben, együtt, dacolva minden veszéllyel nem csak túlélték a szigetet, hanem jobb emberekké is váltak tőle. Bár imádom a krimiket és a thrillereket, valahogy mégis ezek a történetek, amik igazán fontosak a számomra, és amik alakítottak az életben.
M.H.Sethemba
Régen nagyon szerettem az indiános könyveket, mert imádtam a kalandokat. Sosem tudtam betelni velük. Egyik kalandból a másikba repültem. Ilyen könyv volt, és még megvan a rongyosra olvasott Nagy Indiánkönyv vagy az Ezüst-tó kincse. Felfedezőként nem csak Winnetou bőrébe szerettem bújni, hanem imádtam Verne kalandjait is. A kétévi vakációt, A Grand kapitány gyermekeit, Az utazás a holdba és a Hold körült. Kalandos gyerekkorom volt.
Judyt
Gyermekkoromban több olyan kötet is volt, amelyeket kifejezetten élveztem olvasni. Az első ilyen talán a Kincskereső kisködmön volt, azonban az én szívem történelmébe mégsem sikerült ennél maradandóbban bevonulnia.
Nem úgy Ingrid Bredberg: Katrin professzor című tündérien aranyos könyvecskéjének, ami visszafordíthatatlanul elindított a könyvmollyá válás útján. A másik nagy kedvenc pedig Philip Pullman: Északi fény című (Az Úr sötét anyagai trilógia kezdő kötete) könyve. A mai napig kedvenc történetemként tartom számon, illetve kiskamaszként nagy hatással volt még rám Elizabeth Feuer: Elveszett nyár című ifjúsági regénye. Érdekesség, hogy utóbbi két kötetet tizenkét évesen kaptam Édesanyámtól. Talán nem véletlenül. De jószívvel gondolok vissza Verne: A tizenötéves kapitány című alkotására is.
Lianna
Fekete Istvántól minden, de különösképp a Kele című kötet. Szerettem a pöttyös könyveket (Abigél, A Szamóca-lányok), de minden Tarzan, és minden Verne könyv is kedvenc volt. Többségüket el is játszottam, otthon a kertben, vagy épp a régi varrógép alá vackolva, ahol a kézi hajtó volt a hajókormány. *mosolyog*
Misplaced
Biztos nem én leszek az egyetlen, aki ezt a választ adja, de a Harry Potter széria volt a kedvencem. Nem tudnék csak egy könyvet kiemelni közülük, hiszen mindegyiknek meg volt a maga varázsa. Igen, a szóvicc ez esetben félig-meddig tudatos választás. *kacsint* Annyira magával ragadott a sztori, hogy esténként az ágyamba bekuckózva addig olvastam, amíg nyitva bírtam tartani a szemeimet. Erre mindig szívesen emlékszek vissza. *mosolyog*
Orlissa
Emlékszem, hogy az első igazi regény, amit olvastam, a Stanley, a szerencse fia volt, ami visszatekintve kicsit necces, tekintve, hogy az a könyv tele van testi és lelki kínzással. Ami pedig gyermekkorom legmeghatározóbb könyvét illeti, akármennyire is unalmas, de a válasz a Harry Potter. Nem tehetek róla, a Harry Potter generáció tagja vagyok, kisiskolásként éltem meg az első filmeket, és emlékszem, amikor elkezdtem olvasni, még csak négy kötet jelent meg a hétből. Oda-vissza fújtam az egészet, egyik akkori barátnőmmel sokszor azon szórakoztunk, hogy minél több szereplőt soroljunk fel, sőt, még Harry Potter versenyekre is jártam, végig egész felső tagozatban, és háromszor nyertem is.
Már nagykamaszként olvastam Jung Chang: Vadhattyúk című kötetét. Ez az a történet, ami a legnagyobb hatással volt rám.
SzÁgi
Kb. 10-12 évesen kezdtem rendszeresen olvasni. Előtte csak némi-nemű mesekönyveket szerettem. 3-4 évesen a kedvenc a Kutyus Petyus, Cica Ica meg a többiek volt, 6-7-ben a 12 aranymese és a Benedek Elek mesék. 10-12 felé jött a Harry Potter, akkor kezdtem el rendesen és sokat olvasni. A HP tehet róla, hogy könyvmoly és írópalánta lettem (lassan ideje lenne kilombosodnom, de ez más lap *nevet*). A HP után jött a Macskák Társasága, mint kedvenc, később, középiskolába az Anita Blake vámpírvadász sorozat, amit valahol az Égkék bűnöknél adtam fel, mert túlságosan szexközpontúvá vált, és háttérbe szorult a természetfeletti. Ezen kívül még emlékezetes tinikori kedvenc a Büszkeség és Balítélet volt.
Szerző
