Oldal kiválasztása

Egy csalóka, ám annál jobb epizódot ezen a héten egy rendkívül érzelem- és eseménydús rész követett. A Coushatta, mint már előzőleg is említettem, becsapós volt, mert kevesebbnek tűnt, mint amit ígért, de ha megkapartuk picit a felszínt, azért bőven volt mit értékelni rajta. Ehhez képest a Wiedersehenben maximális sebességre kapcsoltak az írók, és jól megkavarták a levest – ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a finálé kapujában állunk. Az izgalmak a tetőfokára hágnak, és már most bőven volt, ami nagyot csattant, úgyhogy szerencsére az alkotók nem mindent az utolsó felvonásra tartogattak.

Kim (Rhea Seehorn) és Jimmy (Bob Odenkirk) kitalálják, hogy borsot törnek a Mesa Verde orra alá, méghozzá nem is akárhogy, hiszen régi módszereikhez folyamodnak. Aztán Jimmynek végre letelik az egy év próbaideje, ám ahhoz, hogy hivatalosan is újra ügyvéd lehessen, át kell mennie egy szóbeli vizsgán, ami nem úgy sikerül, mint azt ő eltervezte. Nacho (Michael Mando) és az újonnan felbukkant Lalo (Tony Dalton) látogatást tesznek először az öregotthonban tengődő Hectornál (Mark Margolis), aztán Gus Fringnél (Giancarlo Esposito) is, aki nem kifejezetten örül jelenlétüknek, ám végül, ha nem is tartósan, de megállapodást kötnek. Mike (Jonathan Banks) továbbra is a németekre és az építkezésre figyel, és bőven meg is gyűlik velük a baja, mikor az egyik mérnök minden eszközt bevet annak érdekében, hogy csillapítsa honvágyát.

A széria három fő cselekményszála – Jimmy karrierjének kimenetele, a kartell-viszály, valamint Mike háttérsztorija – ismét vízválasztó pontra érkezett. Jimmyt egy hajszál választja el attól, hogy folytathassa, amit elkezdett, ám az utolsó pillanatban elé hajít a sors egy hatalmas akadályt, amit nagy valószínűséggel nem tud legális keretek között eltávolítani. Lalo megjelenésével ismét feszült a légkör a Salamancák és Gus csapata között, így hiába került ki Hector a képből, Gus ismét nem tud felemelkedni, hacsak nem szánja el magát valami drasztikus lépésre, ami ezen a ponton nem feltétlenül lenne logikus. Mike pedig a németeknek köszönhetően nagyon úgy tűnik, olyan helyzetbe kerül majd, amiben dönthet majd, hogy az elveit áldozza fel, vagy a Gusszal való együttműködését – a Breaking Badben történteket ismerve azonban már sejtjük, melyik lesz a nyerő.

A karakterábrázolás szintjén két dolgot szeretnék kiemelni ezúttal: ismét Kim és Jimmy kapcsolatát, valamint Lalót. Azt már korábban is említettem, hogy a Wexler-McGill románc – ha lehet így nevezni – mostanában eléggé problémás szakaszban jár, és ez a Wiedersehenben csak tovább fokozódik. Az a jelenet, ami azután játszódik, hogy Jimmy megtudja a vizsga eredményét, konkrétan összetöri a szívünket, és úgy érezhetjük, hogy most aztán tényleg itt a vég. Ez majdnem be is bizonyosodik, ám az utolsó közös szcénájuk ad némi okot a reményre, bár én azért óvatos lennék. Ami Lalót illeti, egy tipikus, a felszínen roppantul nyájas, ám legbelül egy igazi pszichopatával van dolgunk, úgyhogy tökéletesen beleillik a Salamanca brigádba. Ahogy Hectorral beszél az otthonban, amikor Nacho nincs ott, egyszerre libabőt és gyomorgörcsöt produkáló – legutóbb Gus Fringnél éreztem ilyesmit, úgyhogy a jellemábrázolás, valamint a színészi játék szintjén egy igazán érdekes szereplőnek örvendhetünk Lalo személyében.

Nincs más hátra, csak a finálé – aggodalomra van okunk, és bár a Better Call Saul évadok általában nem szoktak nagy bummal véget érni, azért fájhat az a bizonyos végjáték.

Szerző

Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.