Pár hete Diana Soto hamarosan megjelenő, legújabb drámájáról, a Csak a bolondok boldogokról írtam értékelőt, most pedig magával az alkotóval beszélgettem.
„Nagyot kell álmodni, és végig kell csinálni, legalább önmagunkért.”
Diana Soto
Szia Diana!
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést az interjúra. Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Hogy kerültél közel az íráshoz?
Én köszönöm a lehetőséget.
Szokták mondani, hogy valaki úgy születik, hogy vonzzák a könyvek, nos, velem is ez történhetett. A szüleim rengeteg mesekönyvvel ajándékoztak meg, s minden este felolvastak belőlük, ami jó alapnak szolgált a jövőre nézve.
Tíz évesen négysoros versekkel ajándékoztam meg anyukámat, tizenkét évesen már teli füzeteim voltak. A történeteket, amelyek a képzeletemben születtek, diktafonra vettem fel, bár sosem lettek lejátszva. Mire nagykorú lettem, elkészültem több kézirattal is, s azóta vagy írok vagy ötletelek.
Hűha! Nagyon úgy hangzik, hogy te tényleg erre születtél. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy több kötet is fűződik a nevedhez. Viszont nem egy „átlagos” műfajban alkotsz, hiszen főleg versek és verses drámák születnek a tolladból. Miért pont ezek kaptak helyet a szívedben? 
Mondhatjuk, hogy a versek segítettek túlélni egy borúsabb szakaszt az életemben. Kosztolányi Dezső alkotásait faltam, megtanultam őket, majd sajátokat alkottam. Mivel nehezen beszéltem az érzéseimről, tökéletesen ki tudtam fejezni magam a rímek mögött. Igaz, a legtöbbször rémisztően. Szóról-szóra leírtam, hogy milyen formákban tudnék megszabadulni a lélegzéstől, ám amint a papírra érkeztek a szavak, megkönnyebbültem. Azóta minden fájdalmamat, kellemetlen tapasztalatot, bármit, ami hatással van rám, a versekben fejezem ki.
A dráma pedig egy musical, pontosan a Twist Olivér megtekintése után lobbant fel bennem, s biztosan jó ideig elkísér.
Én is csak biztatni tudlak, hiszen manapság ritkábban lehet találkozni ezekkel a műfajokkal. A már megjelent köteteid közül van esetleg olyan, amelyikre kifejezetten jó szívvel gondolsz, vagy egyformán szereted őket?
Nehéz kérdés. Természetesen, mindegyik közel áll hozzám, mégis annyira különböznek egymástól, hogy máshogy gondolok rájuk.
A Nézz fel a Holdra az első komoly, kissé komor verseimet őrzi gyönyörű grafikákkal. Az újakban több természetvédelmi, s egyéb mai témák kaptak helyet. A Törpekirály például a mai napig a kedvenc borítóm.
A drámák között mondhatni 2000 évnyi különbség van. Az egyik a Perzsa birodalomban játszódik, a másik a francia forradalom ideje alatt, a harmadik napjainkban. Mégis mind a három öröklétű tanulságokat rejt, nem tudnám ugyanazon szempont alapján sorrendbe állítani őket.
Abszolút megértelek. Az íróknak, költőknek a műveik is a gyermekeik, így nehéz is választani közöttük. Hamarosan pedig megjelenik a legújabb verses drámád, Csak a bolondok boldogok címmel, ami kifejezetten napjainkban játszódik. Engem nagyon megfogott a történet és a kivitelezés is. Mit szeretnél adni ezzel a kötettel az olvasóknak?
Valami mást. Manapság egyre többen választják az írást hobbinak, mellékszakmának, s rengeteg romantikus és fantasy mű születik meg. A versek fokozatosan a háttérben maradnak. Hát még a drámák! Nem sok drámaírót ismerek, de senkit, aki verses drámát készítene. Pedig egy dráma is lehet ugyanolyan jó, mint egy regény, s ugyanannyi munka fekszik benne. A Csak a bolondok boldogok mondanivalója pedig minden háztartásnak szól, mindenkinek, aki a huszonegyedik században él.
Ha valaki azt mondja, hogy dráma, a leggyakrabban Shakespeare nevét kezdik emlegetni, pedig te vagy a példa, hogy a drámának igenis van létjogosultsága napjainkban is. Apropó van esetleg példaképed vagy nagy kedvenced, aki ebben a műfajban tevékenykedett vagy tevékenykedik kortárs alkotóként?
Én is olvastam a kötelezőket, a nagyokat. Viszont nem állítanám, hogy segítettek megszeretni a drámát, épp ellenkezőleg. Amikor az iskolával színházba indultunk, megpróbáltam valami alternatívát keresni. Ma már örülök, hogy elmentem, ugyanis az első musicalem lett a példaképem. A Twist Olivér bár regénynek készült, drámaként is levett a lábáról, majd elindított ezen a rögös, de annál izgalmasabb úton.
Milyen érdekes, hogy nem a nagy nevek vittek közel a műfajhoz. A színháznak én kifejezetten nagy rajongója vagyok. Nincs esetleg tervben valamelyik drámád színpadra vitele? Biztos vagyok benne, hogy nem én lennék az egyetlen érdeklődő.
Az ártatlan bűnös 2016-ban egész közel került a színpadhoz, pontosabban bekerült a legjobb 10-be. Az akasztott király egy tipikus drámánál sokkal több szereplőt vonultat fel, így nincs rá sok esély, hogy színpadra vigye egy kisebb társulat. Talán a Csak a bolondok boldogok az esélyes, de kezdő íróként még várok a nagy löketre. Persze van egy új dráma ötletem is, ám még pályázatot keresek hozzá.
Amikor a Csak a bolondok boldogok című drámát olvastam, nem is tudtam másképp elképzelni, csak úgy, mintha éppen a színpadon adnák elő. Egy dráma sem érte még ezt el nálam. Eddig. Esetleg pár apró információmorzsát megosztanál velünk az új ötleteddel kapcsolatban?
Persze! Újra a modern témát veszem elő, s a veszteség feldolgozását, megértését, elfogadását fogom benne boncolgatni. Kevés szereplőt felvonultató, s különleges hangulatú műnek tervezem, ahol a színek és a fények igen előtérbe kerülnek majd. Női főszereplős dráma, s mint Az akasztott királyban, ebben is lesz egy gonosz…
Nagyon izgalmasnak hangzik, én már most várom, hogy olvashassam. Végezetül adj kérlek pár jó tanácsot azoknak, akik érdeklődnek a dráma- illetve versírás iránt! Szerinted mire jó odafigyelni ezekben a műfajokban?
Ne adja fel! A rengeteg regény mellett úgy tűnhet, hogy más műfajoknak nincs esélyük, de akkor a Shakespeare miért előzi meg a Harry Pottert? Nagyot kell álmodni, és végig kell csinálni, legalább önmagunkért.
Köszönöm szépen, Diana! További sok sikert kívánok, versekkel, drámákkal és már most várom, hogy színpadon is láthassam valamelyik alkotásodat.
Én is köszönöm.
Ha pedig érdekesnek találtátok az interjút, esetleg elolvasnátok Diana műveit, akkor a Csak a bolondok boldogok című, hamarosan megjelenő kötetről egy kis ízelítőt itt olvashattok. Diana saját blogját pedig a linkre kattintva érhetitek el.
Szerző
