Az első gondolatom ezzel a résszel kapcsolatban az volt, hogy de jó, figyeltek arra, hogy Lorna ne legyen megint nádszálvékony rögtön a szülés után. A második pedig az, hogy ha ilyenekért osztogatok pirospontokat, akkor lehet, hogy ott valami baj van.
Azt hiszem, most nem is egy kifejezett cselekményismertetéssel kezdek, mivel nem igazán tudom, hogyan is tudnám szépen, kronologikusan összefoglalni a történéseket. És itt van a kutya elásva: ebben a részben nem történtek dolgok, ha felkészültünk rá, hogy történjenek dolgok. Caitlin továbbra is elszántan keresi a fiát, még Johnhoz és Marcoshoz is csatlakozik, mikor azok Philadelphiában felkeresik azt a mutáns ügyvédnőt, aki összehozta anno az undergroundot, és aki mindössze csak egy figyelmeztetéssel tud szolgálni: kerüljék el messzire a Reevát. Közben a Belső Kör készül valamire, amihez szükség lesz majd Andy erejére, csak nem tudjuk, hogy mire, meg úgy mellesleg varrják el a szálakat, amik még megmaradtak Lorna szülése után, ami a Kakukkoknak nem feltétlenül tetszik. Mindeközben az is tudatosul a nézőben, hogy Reeva közelében senki sincs biztonságban, mivel a nő a hűtlenség legkisebb jelére is képes gyilkolni. Márpedig Andynek lassan kétségei támadnak, leginkább azért, mert ő is azokat az álmokat látja, amiket a nővére. Mindeközben Reed ereje kezd a felszínre törni, John pedig szenved a tehetetlenségtől.
Szóval nem mondhatom azt, hogy nem történt semmi, csak éppen… valahogy súlytalan az egész. Vagyis haladunk valahová, csak nem tudni hová. Sokat gondolkodtam ezen, és annyit sikerült kieszelnem, hogy az első szezon azért működött olyan jól, mert volt egy nagyon szépe kijelölt irányunk: a Strucker család előbb menekülni akart, Marcosék ki akarták szabadítani Lornát, Turner ügynök (aki amúgy ismét feltűnt ebben a részben) meg bosszút akart állni. És mindenkinek a motivációja nagyon szépen összeállt, ráadásul az egészet gyönyörűen megtámogatta a szabadságharcos/menekült vonal, ami olyan gyönyörűen bevonzotta a nézőt.
Most viszont van valami cél, csak nem egészen értjük, hogy mi – jó, a Belső Kör kvázi „mutáns országot” akar, de mivel nem tudjuk, hogy ezt hogyan akarják elérni, az egész narratíva kisiklik a kezeink közül. Mindeközben bár az Underground láthatóan továbbra is foglalkozik a menekült mutánsok megsegítésével, ez a történetben a háttérbe szorul, és inkább az a fontos, hogy megküzdjenek a Belső Körrel, és visszaszerezzék Lornát és Andyt – ám amíg az égvilágon semmit sem tudunk arról, hogy mire készül a Belső Kör, addig az Underground is csak a sötétben tapogatózik! Vagyis végig úgy történik valami, hogy nem történik semmi, mert mindenki csak készül a valamire.
Ettől függetlenül viszont voltak nagyon szép pillanatai az epizódnak. John és Blink továbbra is nagyon cuki. A Strucker család drámája jól működik, szépen kijönnek a kommunikációs hiányosságok, az, hogy bár szeretik egymást, most nincsenek egy hullámhosszon, ráadásul az is nagyon érdekes, hogy mi lesz most Reed erejével. És igen, amikor Andy felhívta Lauren, az is nagyon szépen sikerült. Marcos jelenete a tetőn pedig külön ütött, és jó volt látni, ahogy ő és Lorna még a távolság dacára is egymásra talált – bár azt azért szeretném megjegyezni, hogy remélem, Lorna a következő epizódokban nagyobb teret kap, és kicsit badassebb is lehet, mert a ruhatárán már látszik, hogy az alkotók nem akarnak belőle szende anyukát csinálni, úgyhogy ezt már csak tettekkel kéne alátámasztani.
Vagyis nem voltam éppenséggel elájulva az eheti résztől, viszont a jó hír, hogy a jövő héten a két szál keresztezi egymást, Marcos pedig a Belső Kör főhadiszállásán fog kikötni – ami remélem, azt jelenti, hogy véget ér az expozíció, és úgy igazán belecsapunk a lecsóba.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
