A 70-es években indult cápás filmőrület egyszerre bizarr és élvezetes, maga az eredeti Cápa Speilberg mű sokkolóan ijesztő volt a maga korában, aztán jöttek a folytatások, amik, khm, nem voltak túl jók. Ezt követte a Háborgó mélység, ami olyan jól rebootolta az eredeti művet, hogy egyáltalán nem csöpögött az újrahasznosítástól. Idén pedig ismét kaptunk ehhez egy folytatást, és meg kell hagyni, annyi gagyi újraértelmezés után a Meg bizony nagyon jó.
Egy tudományos expedíció az elmúlt éveket és dollár milliárdokat arra költött, hogy feltárják a Föld legmélyebb pontját, amit a tudós Zhang (Winston Chao) egy igazán ütős és korszakalkotó elmélettel csavart meg, miszerint van egy réteg, ami elzárja a valódi tengerfeneket az igazitól. A nagy áttörésre a tengeri kutatóbázishoz érkezik az ezt finanszírozó milliárdos, Morris (Rainn Wilson) is. Bár az elején jól megy minden, és beigazolódik a tudományos elmélet, kiderül, hogy van valami a mélyben, ami sokkal nagyobb és veszélyesebb, mint képzelték, és amit akaratlanul is a világra szabadítottak.
Elöljáróban szeretném jelezni, hogy hatalmas rajongója lettem a filmnek, így talán kritikám kicsit sem elfogulatlan, de rendkívül üdítő látni, hogy néhány aprósággal mennyire frissé és újítóvá lehet tuningolni egy lerágott csontot. Igen, rengeteg cápás katasztrófa film van a piacon, és rengeteg olyan, ahol a hős macho férfi (itt Jason Statham) jön, és megment mindenkit.
Valahol itt is ez a helyzet és mégsem, ugyanis az alkotók fogták az alapszituációt, és mellé remeke csavarokat, üdítő és érdekes szereplőket és egy sor igazán látványos jelnetet hoztak létre. A főszereplőnk, az elit búvár Jonas Taylor (Jason Statham) a maga nemében egy seggfej, de ahogy egyre jobban megismerjük, rájövünk, hogy ez csak álca, és ahogy történnek a lehetetlen és horrorisztikus események, ő maga vedli le álarcát, tökéletes ívet húzva a karakter.
Eközben ott van a női főszereplőnk, a tudós Suyin (Bingbing Li), aki hihetetlenül erős és ügyes női karakter, és egyáltalán nem kell megküzdenie a férfiakkal azért, hogy képernyőn legyen. Eltökélt és elhivatott, azért teszi amit tesz, mert tudós, ahogy az apja, nem azért, mert egy férfi összetörte a szívét. De ugyanez vonatkozik a technológiai agytröszt Jaxx-re (Ruby Rose) is, akinek nem kell bizonygatnia hozzáértését.
Döbbenetes számomra, hogy egy cápás horrorig kellett elásnom, hogy végre igazán ütős női szereplőket lássak, akik helytállnak, miközben ez egyáltalán nem sérti a férfiak egóját – amúgy meg úgy átmegy a film a Bechdel-teszten, mint a pinty).
Persze nem ez életem horrorfilmje, de a kihagyott klisék, az ügyesen egymásra rétegezett látványvilág bizony belém fagyasztotta olykor a levegőt, és ez jó, nagyon jó, mert mint minden műfaj ez is megérdemli a korrekt ráncfelvarrást!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
