Az új évad nagyon drámaian – mondhatni nagy bummal – nyit, ám összességében elég rejtélyes ahhoz, hogy semmitmondónak tűnjön.
Hat hónap telt el az utolsó rész eseményei óta. Lorna, Andy és Sage továbbra is a Kakukkokkal van, akik csatlakoztak vezetőjükhöz, a rejtélyes Reevához (Grace Byers), aki bár a mutánsok elfogadásért küzd, a módszerei igencsak megkérdőjelezhetők: például hajlandó megölni a Hellfire Club teljes vezetőségét – a Belső Kört –, hogy a szervezeten belül senki sem állhasson a céljai útjába. Mindeközben a Strucker család többi tagja, valamint Marcos, John és Clarice továbbra is mindent megtesz, hogy segítsen az üldöztetett mutánsokon – Reed gyakorlatilag átvette Sage szerepét, Caitlyn egy klinikán vállalt munkát, hogy elláthassa a sérült mutánsokat, míg Lauren a tényleges mentési akciókban vesz részt a többi mutáns oldalán. Azonban az összhang itt sem teljes: Reed elnyomott ereje kezd a felszínre törni, de ő ezt titkolja; Caitlyn úgy viselkedik, mintha Andyt elrabolták volna, hiába távozott önszántából, ennek a levét pedig leginkább Lauren issza meg; Marcos annál impulzívabb és kétségbeesettebb lesz, minél közelebb ér gyermekének születése. Amire amúgy már a Belső Kör is készül, azonban Lorna aggódik, hogy a szülés nem fog rendben lezajlani, ezért Andyt kéri: ha arra kerül a sor, babát mentse, mert Lorna fél, Reeváék számára csakis ő a fontos.
Tehát igazából erről szólt az első rész: közeledik a szülés, mindenki nagyon feszült, és mindenki más okból; a Belső Kört lefoglalja hogy előkészítsék a Lorna-biztos szülőszobát, Marcosékat meg az, hogy megtalálják a Belső Kört – vagyis pontosabban Lornát és Andyt, aól nem derül ki, hogy miért volt erre szükség –, hogy valami a történetet ténylegesen előre lendítő esemény is legyen.
Oké, szóval azt hiszem, hogy az eddigi szavaimból úgy tűnhet, hogy nem tetszett ez a rész, pedig igenis tetszett – egyszerűen csak úgy érzem, hogy az epizód egy nagyon specifikus funkciót látott el, ez pedig az volt, hogy áthidalja a rést a két évad közt. Lorna gyerekének meg kellett születnie, látnunk kellett, mi is az a Belső Kör, és meg kellett tudnunk, hányadán áll az Undeground, de ezzel még nem vette kezdetét a szezon tényleges cselekménye, és bizony emiatt kicsit furcsának tűnhetett ez a fejezet.
De amúgy mondom, összességében jól működött a rész, akkor is, ha talán kicsit csálénak tűnt. Reeva karaktere nagyon érdekes: az első jelenetében kegyetlenül meggyilkolja a Hellfire Club vezetőségét, ugyanakkor viszont kifejezetten könnyedén képesek vagyunk együttérezni a megpróbáltatásaival: Reeva szegény sorból való, néger, nő, és ráadásul mutáns, szóval mindenből a legrosszabbat 
kapta, ám mégis felemelkedett, és most – elvileg – azért küzd, hogy mások ne járjanak úgy, mint ő. Ám tudjuk, hogy az X-Men történetek esetében a hangsúly sokszor nem a célon, hanem a módszereken van, így érdekes lesz látni, hogy bár Reeva most látszólag egy harmonikus jövőért küzd, vajon milyen módszerekhez fog nyúlni, és mi valójában a végcélja. Avagy felmerül a kérdés: megbízhatunk benne? Egy könyörtelen törtetőről van szó, aki ügyesen eljátssza, hogy érdeklik a körülötte lévők, vagy valaki olyanról, aki őszintén a legjobban akarja – módszerektől függetlenül – a sorstársainak?
Ezen az oldalon amúgy nagyon érdekes volt még Andy és Lorna kapcsolata, az, hogy saját „másik felük” (Lauren és Marcos) hiányában hogyan egymásra találtak és támogatták egymást – Lorna Andyre támaszkodott segítségért, Andy pedig az ő esetében is felvette a kisöccs szerepet, és ha éppen úgy hozta a sors, babanevekkel szórakoztatta Lornát. Azt viszont azért ki kell emelnem, hogy a szülés-jelenet, ami az epizód drámai csúcspontja, nem szimplán túllő a célon néha, hanem nettó baromság – ha nem tágult még ki a méhszáj, akkor nem nyomunk!
A másik oldalon Marcos lelki vívódása érthető, John és Blink nagyon cuki együtt – a konyhai jelenetük, az a lágy domeszticitás sokat ad az egész epizód hangulatához –, azonban az igazi narratív erő a Strucker családban van. Caitlyn, aki számomra az első szezon nagy hőse volt, most elszántan keresi fiát, fittyet hányra a veszélyre, arra, hogy a fia nem akarja, hogy megtalálják, és arra is, hogy végső 
soron ezzel a családja többi tagjának árt. Viszont ez gyönyörűen beleillik a karakterében, hiszen Caitlyn mindenek előtt anya – méghozzá a harcos anya archetípus egy gyönyörű mintapéldája. Tettei viszont ahhoz is hozzájárulnak, hogy senkinek sem tűnik fel, hogy Reeddel valami nincs rendben, sem az, hogy Lauren min megy keresztül. És persze, ez a karakterek szempontjából rossz, narratív szinten viszont gyönyörű lehetőségeket rejteget.
Az eMergence túllőtt néha a célon, ha a drámaiságról volt szó? Mindenképpen. Sokat megtudtunk arról, merre fog haladni a szezon narratív íve? Nem éppen. Jól kezelte az epizód a karaktereit, azok vívódásait? Abszolúte. Érdekes és izgalmakkal teli lesz ez az évad? Afelől nincs kétségem.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
