Oldal kiválasztása

Akkora hype lengte körbe a True Detective sorozatot, és mivel már a harmadik is készül, végre én is megnéztem a sorozatot, amit a legtöbb helyen minden idők legjobb krimisorozatának titulálnak. Nos, miután ledaráltam az első évadot csupán egy kérdésem maradt, mi ez a szar?

1995-ben Louisianában egy rituális gyilkosság után nyomoz Martin Hart (Woody Harrelson) és Rustin Cohle (Matthew McConaughey), ráadásul Cohle úgy gondolja, ez a gyilkosság nem egyedüli, hanem kapcsolódhat egy évekkel korábban történt eltűnéshez, és bár Hart szkeptikus, igyekszik támogatni társát a nyomozásban, és ahogy egyre mélyebbre ásnak a múltban, a saját jövőjüket is veszélyeztetik.

Én tényleg minden jót megelőlegeztem ennek a szériának, az egyik kedvenc színészem a főszereplő, szeretem az antológiákat, a krimit, a hangulatos szériákat, de a True Detective ugyan ezeket ígéri, de ha megkaparjuk a felszínt valójában rothad az egész, pont ugyanúgy ahogy a két főszereplőnk is. Először is, itt mindenki alkoholista, és nem mondom, hogy nem esik jól néha egy-egy ital, de azért nem hiteles, hogy egy kisvárosban mindenki egyöntetűen állandóan piál, úgy mindenki, folyamatosan, kemény italokat, és közben ez nem okoz fennakadást semmiben, sem a munkában, sem az életben, sem a hétköznapokban. Attól nem lesz egy széria mély, drámai és érzelmes, ha takony részegre isszák magukat, de hogy működjön a történet, írói önkénnyel teljesen józanul viselkednek!

A két főszereplőnk szó szerint élhetetlen karakterek: az írók mindent belezsúfoltak, amit csak tudtak, hogy ezáltal drámaiabb felhangot kapjanak, de ez nagyon nem így megy, mert pont ettől váltak hiteltelenné. Rustin a maga filozofikus mélységeivel és ál-pszichológiai analíziseivel szimplán mindent egybekutyul, és mivel képes kimondani a szavakat, ezért úgy véli, már érti is – gondolom ez a helyzet az alkotóknál is, mivel olyan egymásnak ellentmondó, és kicsit sem összeillő filozófiai és pszichológiai irányzatokat emlegetnek, amitől a fejem is megfájdult.

Közel sem jobb a helyzet Hartnál, aki meg egy az egyben egy gyökér, de ezt még meg lehetne bocsájtani, ha az írók egy kicsit is törődtek volna a karakterrel és valódi hátteret kap, ehelyett Hart azért bunkó mert bunkó – nincs motiváció, nincs háttér, nincs múltbéli történet, semmi, csak úgy bunkó és kész, ez pedig minden csak nem rendes karakterisztikáció.

Egyedül a nyomozás volt érdekes a történetben, bár az sem volt több egy korrekt krimi filmnél, de legalább kellően szadista és megbotránkoztató volt, hogy mindenki istenítse érte az alkotókat és az HBO-t. Szomorú, mert ennél azért többet vártam volna ettől a sorozattól, vagyis leginkább rendes írói munkát, mert az, amit itt műveltek egy nagy büdös semmi, pont mint a széria maga.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.