Az elmúlt időszakban a nehezebb hangvételű, mély tartalmú köteteket részesítettem előnyben (Robin O’Wrightly: #Wetoo – Kettős kereszt, William Golding: A legyek ura, Szaszkó Gabriella: Maradj velem, Itó Projekt: </Harmónia> és Diana Soto: Csak a bolondok boldogok), ezekről olvashattatok tőlem, úgyhogy már nagyon itt az ideje egy könnyedebb olvasmánynak. Akarom mondani rögtön háromnak, hiszen Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek trilógiáját hoztam most el nektek.
Korábban írtam már a Bane krónikák és a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról minisorozatokról, amelyek az alapsorozat, A végzet ereklyéi cselekménye előtt-közben-után játszódnak. A Pokoli szerkezetek viszont masszívan Clary, Jace, a Lightwood tesók és Simon története elé, a 19. századba repít vissza.
Történetünk főszereplői Theresa „Tessa” Gray, William „Will” Herondale és James „Jem” Carstairs, tizenéves fiatalok, akiket bizony az élet nem éppen könnyű sorssal áldott meg.
Tessának szinte első pillanatban, ahogy megérkezik Londonba, szembesülnie kell vele, hogy a világ nem olyan, mint amilyennek az elmúlt tizenhat évben ismerte. Olyan dolgokra kényszerítik, amikről azt sem tudta, hogy képes rá.
Will, a mindig mogorva fiú egy sötét titkot rejt, de ahogy kezdi megismerni a lányt úgy a maga köré épített burok is kezd megrepedni és lehullani.
Jem, közülük talán a legszelídebb. Egy szó nélkül tűri, viseli, hogy hamarosan a haláltól kapja meg utolsó csókját.
De hát nincs elég gondjuk ezeknek a tinédzsereknek, természetesen még egy sértett gonosszal is meg kell küzdeniük a történet során, aki valahogy mindig egy lépéssel előttük jár és nem kisebb tervei vannak, mint eltörölni az árnyvadászokat a föld színéről.
Clare előzmény sorozatában kellemesen keveredik a romantika az izgalmas harcokkal és nyomozással, lelkimegtörtséggel és a túl sok mindent átszövő cselszövésekkel.
Kifejezetten megkedveltem a szereplőket. Sokan nem értettek egyet Tessa viselkedésével, sőt egyenesen megutálták a karaktert. Hozzátenném, hogy én sem helyeseltem egyes dolgokat, amiket tett, mégis sok olyan helyzet adódott, amikor megpróbáltam beleképzelni magam a helyébe és elnéző tudtam lenni, talán hasonló helyzetben én is valami ilyesmi lépést tettem volna, ki tudhatja ezt így előre. Ellenben reménykedem, hogy sosem kerülök egyik szereplő helyébe sem.
Természetesen szép karakterfejlődéseket lehetett végig követni a három könyv alatt, s az emberi gyarlóság több momentumát is átültette az írónő a szereplőkbe, akárha veszem a főgonoszt, Tessát, Willt, vagy Wayland konzult.
Clare stílusa egyszerűen magával ragad, és nem enged. Nagyon szeretem, ahogy fogalmaz, bár való igaz, hogy Kamper Gergely részvétele is nagyon sokat számít, hiszen a magyar fordítást neki köszönhetjük. Szeretem a közös munkáikat.
Felnőtt fejjel pedig azt is igazán kedvelem, hogy a történet (és a karakterek) szórakoztató mivoltán túl fergeteges vitatémákat is tud/tudnak generálni. Élő példa erre Tessa, aki önmagában képes vitafórummá válni az olvasók között. Továbbá Clare természetesen belecsempészett a sorok közé több igazán elgondolkodtató, filozófiai és erkölcsi kérdést is, szóval ez nem csak egy ifjúsági és szórakoztató irodalom. Az Árnyvadász Univerzum valahol fontos kérdéseket taglaló alkotás, csak éppen ifjúsági-fantasy-romantikus köntösbe öltöztetve.
Hibát, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy számomra negatívat csak formai szempontból tudok említeni.
2017-ben a Könyvmolyképző kiadó – a külföldi kiadótól átvéve – új ruhát adott a trilógiának (fent a régebbi, itt lentebb pedig az újakat láthatjátok), ezzel lepve meg a rajongókat, aminek köszönhetően én gyorsan nekifeküdtem a régi, puhakötéses változatot keresni. Szerencsésen megtaláltuk egymást nagy-nagy örömömre és már csak az olvasás időpontja volt kérdéses. Igen, ebből egyértelmű, hogy nekem sokkal jobban tetszik a régebbi kiadás, annak ellenére is, hogy Tessát, Jemet és Willt nem így képzeltem el, s mégis sokkal jobban a szívembe lopták magukat ezek a borítók, mint az újabbak.
A másik negatívum a címekben rejlik. Eredetileg ugyanis Clockwork Angel, Clockwork Prince és Clockwork Princess névre hallgatnak ezek a kötetek, itthon viszont lehagyták a jelzőket – mechanikus – és csak simán Az angyal, A herceg és A hercegnő címet viselik, ahogy ezt Ti is láthatjátok az ide beillesztett borítókon. Szóval nekem jobban tetszik, hogy Mechanikus angyal, Mechanikus herceg és Mechanikus hercegnő. Ezekből a címekből erő sugárzik, és sokkal különlegesebbek, pluszban pedig még inkább rávilágít, hogy bizony-bizony itt steampunk témával lehet találkozni.
De ezek már csak részletkérdések, a történet értékén nem ejtenek csorbát.
Mostanra pedig még egy jó tanáccsal is tudok szolgálni azoknak, akik még nem, de szeretnék olvasni az írónő könyveit:
Tartsátok be a sorrendet (ne úgy, mint én):
…– A végzet ereklyéi sorozat
…– Pokoli szerkezetek trilógia
…– Történetek az Árnyvadász Akadémiáról (kiegészítő minisorozat)
…– Bane krónikák (kiegészítő minisorozat)
Nem fogjátok megbánni. A Történetek az Árnyvadász Akadémiáról egyik-másik kötetében spoileres a tartalom a Pokoli szerkezeteket illetően. Hiába az alapsorozat után játszódik időben, sok benne a visszatekintés a múltra.
Szóval olvassatok Cassandra Clare-t, szerintem nem fogjátok megbánni. Szórakoztató és gondolatébresztő egyszerre.
Szerző
