Hát, gyerekek, ha a KicsiKÉM-re (link) azt mondtam, hogy remek folytatás, akkor ez az Aranyszerszámra hatványozottan igaz. Valóban ritkán fordul elő olyan, hogy egy film folytatása jól süljön el, hát még egy harmadik rész! Az Aranyszerszám azonban, meg merem kockáztatni, hogy az Austin Powers-trilógia legjobban sikerült darabja – minden megvan benne, amiért az első két felvonást szeretni lehetett, ám a poénok most még jobban betaláltak, és ezúttal a fantasztikus mellékszereplő gárda is erősen hozzátett a sikerhez.
Dr. Genya (Mike Myers) ezúttal a Hollywood felirat mögött építette meg gonoszsága főhadiszállását. A főgonosz most éppenséggel azt tervezi, hogy ismét visszautazik az időben, egészen pontosan 1975-be, ahol egy Aranyszerszám (szintén Myers) fedőnévre hallgató holland géniusz segítségével megépítsen egy masinát. Ez a szerkezet bevonzana egy meteort a Földre, ami az északi sarkba csapódva globális áradást idézne elő. Austin Powers (szintén Myers) ezúttal sem rest megállítani ellenfelét, a műveletben ezúttal a diszkó énekesnő, Fuxxy Kleopátra (Beyoncé Knowles) van segítségére. Kettejük akcióját nehezíti azonban a tény, hogy Aranyszerszám még személyesebbé teszi az ügyet Powers számára azzal, hogy elrabolja elidegenült édesapját, Nigelt (Michael Caine).
Ez a film egy igazi sztárparádé, hiszen rengeteg neves színész és zenész jelenik meg a képernyőn, és még nem is akárhogy. Nem totál random cameókról van szó, hanem mindenki okkal szerepel, így lehet az, hogy a filmben említett Austin Powers életrajzi mozijának keretében láthatjuk Tom Cruise-t, Danny DeVito-t, Gwyneth Paltrow-t, John Travoltát, Kevin Spacey-t de még a mestert, Steven Spielberget is. Emellett felbukkan Britney Spears is, akinek a klipforgatására Austin besétál, Ozzy Osbourne és családja pedig néhol a látottakat kommentálják. Én imádtam minden egyes kis szcénát, hiszen eszméletlenül jól működtek, és ahelyett, hogy csak az időt vették volna el a fontosabb eseményektől, inkább hozzáadtak pár mókás percet.
Azért a főbb karaktereket se feledjük, hiszen ők is zseniálisak voltak. Michael Caine tökéletes választás volt Austin édesapjának szerepére: karizmatikus, jól öltözött és vicces, emiatt mindenki oda és vissza van érte, ugyanakkor nem volt épp a legjobb édesapa, ez a kontraszt pedig szépen kiütközik a filmben. Beyoncé zenei munkásságáért annyira nem vagyok oda, Fuxxy Kleopátraként azonban meglehetősen szerethető, és ugyan a Powers-lányok közül még mindig Vanessa a kedvencem, Fuxxy nagyon hamar belopja magát a nézők szívébe lazaságával és kompetenciájával.
A híresztelések szerint folyamatban van egy negyedik Austin Powers mozi, ami ezúttal Dr. Genya szemszögéből mutatná be az eseményeket – én innen csak bátorítani tudom Mike Myerst az írásra.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
