Hűha, ez aztán nem volt semmi! Már az előző rész is tartogatott meglepetéseket és fordulatokat, ám az írók most maximális sebességre kapcsoltak a Talkban. Érdekes, hogy amúgy abszolút nem tűnik úgy, mintha eszeveszett tempóban haladnánk, ám mégis rengeteg minden történt ezen a héten is. Úgy gondoltam, hogy a múltheti epizódot nehéz lesz überelni, hát ez most a Gould-Gilligan párosnak mégis sikerült – és még csak az évad felénél járunk!
Mike (Jonathan Banks) sógornőjével, Staceyvel (Kerry Condon) egy ideje gyászolók csoportterápiájára jár, ám egészen addig csak csendes megfigyelő volt, míg észre nem vette, hogy az egyik résztvevő hazudik, és fogadást kötött barátjával, Anitával (Tamara Tunie), hogy lebuktatja az illetőt, ám ennek komoly ára lesz. Jimmy (Bob Odenkirk) vonakodva ugyan, de elfogad egy állást egy telefonboltban, ahol azonban megeszi az unalom az alacsony forgalom miatt, ám hamar stratégiát vált, amikor felismeri az üzlet rejtett potenciálját. Eközben meginog Kim (Rhea Seehorn) Mesa Verdébe fektetett bizalma, és látogatást tesz előző munkahelyén, ahol értékes tanácsot kap a jövőjével kapcsolatban. A még mindig komolyan sérült Nacho (Michael Mando) pedig szemtanúja lesz a Salamanca ikrek (Luis és Daniel Moncada) kegyetlenségének.
Összességében elmondható, hogy eddig a pillanatig gyakorlatilag minden főbb karakter csak egy helyben toporgott és szenvedett, mivel nem tudott tovább lépni. Jimmynél egyértelműen megmutatkozik ez, hiszen egy évig nem praktizálhat, ezért folyamatosan váltogatja az állásait, ám semmi sem jön be neki, mivel tudja és érzi, hogy neki ügyvédnek kell lennie. Kim előtt ott van a nagy hal a Mesa Verde személyében, ám mégis elégedetlen, hiszen rengeteg munkát tukmáltak rá, és a bank terjeszkedésével ez csak még több lenne, amiből úgy tűnik, ő köszöni szépen, de nem kér. Nacho szintén megakadt, hiszen ugyan édesapját sikerült kimentenie a kartell szorításából, ám egyúttal ő annál mélyebbre süllyedt. Mike pedig ugyanúgy elégedetlen volt az eléggé eseménytelen életével, amit megpróbált civilként leélni, ám kezd rájönni, hogy ő többre hivatott. Mindnyájuk előtt nyílt ebben a részben egy lehetőség, ami kiutat jelenthet ebből az állapotból, és kíváncsi leszek, melyikőjük hogy használja ezt ki és végül hová lyukadnak majd ki.
Nem mehetek el az epizód legfőbb jelenetei, avagy a Salamanca testvérek kaszabolása a hotelben, illetve Mike kiakadása mellett sem. Az előbbi rendkívül véres és brutális, ami abszolút megszokott volt a Totál Szívásban, ám a Better Call Saulnak alapvetően más az alaphangulata, úgyhogy a sokkhatás garantált volt. És uram atyám, ilyen profin megkomponált leszámolást nem is tudom mikor láttam utoljára, úgyhogy minden elismerésem az alkotóké! A másik abszolút kedvenc Mike kiborulása a csoportterápián – sokan viccelődnek azzal, hogy Jonathan Banks már gyerekként is pókerarccal tologatta a csattogós lepkét, de ebben a szcénában annyira finom és árnyalt volt a mimikája, hogy kész vagyok kigurítani elé a vörös szőnyeget és rózsaszirmokban fürdetni az öreget.
Lassan ott tartok, hogy már nem tudom jobban dicsérni ezt a szériát, hiszen az írók, a színészek és a stáb többi része is szívét-lelkét beleadja minden egyes epizódba és az eredmény pedig ott díszeleg a „tökéletes” szó mellett a szótárban.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
