A paripa – avagy a furcsa nevű csodaló filmje

Talán nem tévedek nagyot azzal a kijelentéssel, hogy a lovas filmeknek van valami rendkívüli bája, ami szinte odaragasztja az embert a képernyő elé. Elképzelhető, hogy az az oka, hogy őseink lovas nemzetség tagjai voltak, így ezen nemes állatok szeretete a vérünkben van, de persze nyilván ez csak spekuláció. Azt viszont tudjuk, hogy hazánk leghíresebb lova Kincsem, és bár nem sok információ van a köztudatban, de más országokban is éltek hasonló képességű hátasok. A paripa című film pont egy ilyen ló történetét mesélni el.

A paripa azon kívül, hogy elmeséli egy fantasztikus képességekkel rendelkező állat történetét, megosztja velünk azt is, hogy a ló gazdájának miképpen változik meg az élete egyik pillanatról a másikra. Penny Chenery (Diana Lane) egy tipikus amerikai háziasszony volt, Denverben élt a férjével és négy gyermekével, és a napjai azzal teltek, hogy vezette a háztartást. Ugyanakkor a lelke mélyén tudta, hogy ennél többre hivatott, de nem eszközölt változást az életében. Azonban mikor az édesanyja meghalt, a sors adott egy új lehetőséget Pennynek. Amikor a család Virginiába utazik, a nő anyjának temetésére, szembesül vele, hogy édesapja, aki ezadig a család farmját vezette, már alkalmatlan erre a feladatra. Penny férje és a nő bátyja a farm és a teljes lóállomány eladását szorgalmaznák, azonban Penny képtelen rábólintani erre a cselekedetre. Tiltakozása akkor éli el a tetőpontját, amikor világossá válik a számára, hogy a család trénere egy másik farm érdekeiben károsítaná meg apja fáradtságos munkával felépített munkáját. Penny tehát nagy döntésre szánja el magát, és mindenféle előképzettség nélkül belefog a farm feltámasztásába. A döntése kihatással lesz az ő és egész családja életére, hiszen a nő otthonát és apja birtokát több száz kilométer választja el egymástól.

A történet akkor kezd érdekessé válni, amikor egy fogadás eredményeként két vemhes kanca közül az idősebb, ám kitartóbb felmenőkkel rendelkező ló kerül a tulajdonába. Bár fogadópartnere azt hitte Penny járt rosszul, a nő valójában pont ezt szerette volna. Úgy vélte, hogy a kiscsikó különleges lesz és nem is tévedett nagyot. A megszületett vörös kiscsikót először Big Red-nek nevezik el, ám amint elég idős lesz, hogy versenyezzen új nevet adnak neki. Miss. Ham (Margo Martindale), Penny apjának titkárnője a Secretariat nevet javasolja. Fogalma sem lehetett róla, hogy ez a név egy napon bekerül az amerikai lovastörténelembe.

A film azért érdekes, mert bár lényegében arra halad a film, hogy a kis csikóból hogyan lesz sztárversenyző, egy pillanatra sem teszi mellékszereplővé Pennyt. Végig a film alatt érezni lehet a nő vívódását, amit a család és a farm közti egyensúlyozás okoz. Diana Lane alakítása úgy vélem tökéletesen visszaadta azokat az érzéseket, amit bármilyen családanya érezhetett volna ugyanebben a helyzetben. A nézőből egyszerűen kiváltja az empátiát és lehetetlen, hogy ne fátyolosodjon el a tekintetünk, amikor Penny elsírja magát, ahogy meghallja legidősebb lányát énekelni egy olyan rendezvényen, ahol ő nem lehetett ott.

A film a drámaisága mellett humoros pillanatokkal is bővelkedik, amik igazibbá nem is tehetnék a történetet. Diana mellett felbukkan még John Malkovich, aki egy kissé különc lótrénert alakít – valójában szerintem az egyik legviccesebb karakter a filmben –, aki kezdetben bár vonakodva, ám később annál nagyobb lelkesedéssel veti bele magát a munkába, hogy Secretariatból egy olyan lovat faragjon, amilyet addig még nem láttak a lovasportok kedvelői.

Ami engem illett, én kimondottan kedvelem az olyan filmeket, amik igaz történeteket dolgoznak fel, így amikor megtudtam, hogy ez is valós események alapján készült, nagyon boldog voltam. Sablonosnak tűnhet a kijelentés, de ez az alkotás is tökéletes példa rá, hogy az élet írja a legjobb történeteket.