Múltkor igencsak összegubancolódtak a szálak a Reverie-ben, és, a várthoz mérten az izgalmak a legutolsó részben hágnak tetőfokára. Ugyanakkor kissé cseles is ez a finálé, leginkább a cselekmény kiegyenlítettsége miatt: van izgalmas hajsza a sztoriban, és nem egy szereplő miatt rághatjuk a körmeinket, ám mindezeket olyan ügyesen ellensúlyozzák a lassabb, érzelmesebb jelenetek, hogy szinte alig érzékeljük, mi minden forog kockán. A végén aztán természetesen jött a hidegzuhany, én pedig csak pillogtam a képernyő előtt.
Oliver Hill (Jon Fletcher) újra felbukkanása után úgy tűnt, minden vissza fog állni a normális kerékvágásba, azonban az Onira-Tech csapata nem sokáig pihenhetett. Alexis (Jessica Lu) távolléte alatt Oliver fogságába esik, aki bezárja őt egy Reverie-be, ami teljes mértékben Oliver irányítása alatt áll, majd távozik. Mivel a srác megszerezte Dylan (Kai Scott), a cég biztonsági rendszere, valamint a Reverie alapjául szolgáló mesterséges intelligencia forráskódját tartalmazó pendrive-ot Alexistől (Jessica Lu), elkezdi manipulálni az Onira-Tech rendszert: először lekapcsolja a légkondit a fő szerverszobában, majd fel is tervezi azt gyújtani. Mara (Sarah Shahi) Alexis után ered a Reverie-ben, Charlie (Dennis Haysbert) Monica Shaw-al (Kathryn Morris) karöltve Oliver búvóhelyére indulnak, Paul (Sendhil Ramamurthy) pedig összerántja a cég programozóit, hogy biztosítsák a többi felhasználó, és nem utolsósorban saját maguk biztonságát.
Őszinte leszek, a fenti összefoglalóm ellenére magamban majdnem képes lettem volna könnyednek nevezni ezt a finálét – ugyan izgalmak hada követte egymást, az összkép már kiegyensúlyozottabbnak tűnt az elnyújtott, karakterdrámára fókuszáló részek miatt. Aztán jött az a bizonyos utolsó jelenet: a függővég egy dolog, arra még lehetett számítani, ám Mickey Fisherék olyan szinten képesek voltak becsapni az epizód felépítésével, hogy így még nagyobbat ütött a lezárás. Direkt megfigyeltem, tíz perccel a vége előtt már úgy tűnt, mintha ennyi lett volna a cselekmény, ám rutinos nézőként tudtam, hogy még csak most jön a fekete leves. És én csak vártam, és vártam, nagyjából az utolsó percig, amikor viszont egyenesen az arcomba robbant az a bizonyos cliffhanger. Nem esett jól, de a fenébe is, ezt a kört az írók nyerték!
Az is kifejezetten tetszett, mennyire Alexis-központú volt ez a rész. Az Onira-Tech alapítójáról és egyik főnökéről eddig nem sokat tudhattunk meg – amiben a nő zárkózottsága igencsak közrejátszott –, ám ezt a hiányosságot most pótolták az alkotók. Az évad során elhintett aprócska háttérsztori-morzsák most álltak össze igazán, és egy kerek, olykor felemelő és olykor tragikus élettörténet tárult elénk. Emellett, az Oliver által alkotott Reverie-ben megismerhettük Alexis legnagyobb félelmeit is, amivel Mara segített neki szembenézni. Kettejük közös jelenete volt az egyik legérzelmesebb és egyben legüdítőbb momentuma a finálénak.
Még mindig nincs hír arról, hogy megkapta-e a második évadot a Reverie, és sajnos a nézettségi mutatók alapján nem is lehet túl sok pozitívumra számítani. Mindenesetre, ha mégis folytatódna a sorozat – amit nagyon remélek –, akkor van miből építkeznie Fisher csapatának.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
