Egy dolog mindenképpen nagyon bejött az NBC-nek, ez pedig a Chicago-franchise – vagyis azoknak a közös univerzumban játszódó sorozatoknak a sora, amik a chicagói rendőrök, tűzoltók, orvosok és ügyészek kalandjait mutatják. És mivel ezek közül az egyik rájátszik az egyik bűnös élvezetemre – a kórházas sorozatokra –, még szép, hogy megnéztem.
Azt hiszem, a történetről szinte felesleges is regélnem: a széria egy chicagói kórház (nagyrészt) sürgősségi osztályáról, pontosabban annak pár orvosáról és ápolójáról szól, akik sorban gyógyítják a betegeiket – vagyis itt a nagy, átívelő történetszála helyett inkább a karaktereken van a hangsúly. Persze vannak szexi dokik – Dr. Will Halstead (Nick Gehlfuss) a helyi, munkásosztályból származó jófiú, aki heves természete és igazságérzete miatt gyakran bajba keveredik; Dr. Connor Rhodes (Colin Donnel)magabiztosságát tehetős családjának köszönheti, ezzel viszont együtt jár az apjával való, feszült viszonya; Dr. Ethan Choi (Brian Tee) fókuszált és effektív, azonban megszenvedi a katonai múltjából származó traumáinak súlyát. Az orvosok sorát még kiegészíti az első évadban még várandós Dr. Natalie Manning (Torrey DeVitto), aki katona férjét alig pár hónappal korábban veszítette el, valamint a bölcs Dr. Daniel Charles (Oliver Platt), a kórház ügyeletes agyturkásza. Aztán ott van még Maggie Lockwood (Marlyne Barrett), a sűrgősségit vezető, mindenható nővér, April Sexton (Yaya DaCosta), aki azért ment ápolónak, hogy léha öccse orvosira mehessen, Sharon Goodwin (S. Epatha Merkerson), a nővérből lett bürokrata, aki az ellátás minőségéért felel, valamint Dr. Sarah Reese (Rachel DiPollo) – aki az első évadban orvostanhallgatóként kezdi, majd később Dr. Charles pszichiátriai rezidense lesz –, akinek a betegei előtt először önmagát kéne megismernie.
Legyünk őszinték: ez a sorozat pont annyit nyújt, mint amit egy egyszeri kórházas sorozattól el lehet várni, se többet, se kevesebbet. Minden héten van két-három beteg, akiknél felmerül vagy valami etikai dilemma, vagy valami orvosi rejtély, miközben a háttérben zajlik az orvosok személyi drámája. Vagyis Grace Klinika pepitában (vagy talán Vészhelyzet pepitában, de talán maradjunk a Grace-nél, mint hasonlítási alapnál, miután az a széria éppen most próbálja lemásolni a Chicago-franchise felépítését a Station 19-nel).
Aztán van, amiben jobban, van amiben rosszabbul teljesít, mint a Grace. Számomra a legnagyobb pirospont mindenképpen Dr. Charles, valamint Sarah jelenléte, és az, hogy ezzel a készítők nagyon ügyesen behozták a pszichológiai komponenst. Jó, néha a Grace-ben is feltűnnek pszichiátriai esetek, de igazából elég ritkán, sőt, a korábbi évadokban pont visszatérő vicc volt, hogy mennyire lenézik a sebészek az agyturkászokat. A Chicago Medben azonban minden egyes epizódba belefűzik valahogy az elme rejtélyeit, méghozzá a legtöbbször nagyon ügyesen – van, hogy csak konzultálni hívják Dr. Charlest, hogy aztán kiderüljön, hogy milyen lelki baj vezetett a testihez, de például a harmadik évadban van egy remek, nagyobb történetszál Sarah apjával, aki azután tűnik fel, hogy húsz éve a lánya felé se nézett, és az első perctől egyértelmű, hogy nem egészen tisztességesek a szándékai. Ezeken felül úgy nagy általánosságban a Chicago Med jobban a realitások talaján marad, és emiatt az egyes esetek kevésbé drámaiak, azonban annál sokkolóbbak néha.
Ami viszont elég nyögvenyelősen megy, azok a szerelmi szálak, meg úgy zusammen az orvosok magánügyi. Az előbbi esetében nem egyszer éreztem úgy, mintha a készítők egyszerűen csak meggondolták volna magukat menet közben. Például April majd két évadon keresztül van nagyon is harmonikus párkapcsolatban egy volt focistával – jó, azért vannak konfliktusaik –, akivel aztán a második évad vége felé egyszer csak… szakítanak. Hogy aztán April gyakorlatilag rögtön összejöjjön Dr. Choi-jal, aki meg jeleneten kívül szakított a barátnőjével. Vagyis az egyes párkapcsolati dolgok nem sokszor nem organikusan változnak, hanem inkább úgy érződik, mintha az alkotók Simseznének a szereplőikkel, és bizony esetenként rájuk erőltetnének egy-egy kapcsolatot.
Szóval… Chicago Med. A sorozat, ami tökéletesen, pontosan azt hozza, amit minden más generikus kórházas sorozat is. De tudjátok mit? Nem baj. Mert ezt legalább jól csinálja, és néha bizony olyan sorozat is kell, ami nagyobb tétek vagy csavarok nélkül, kényelmesen hozza a megszokottat, mi pedig hátra dőlhetünk, és élvezhetjük a show-t.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
