Akármennyire is sok a poszt-apokaliptikus játék, a legtöbb mégis úgy mutatja be az átalakult világot, hogy közel élhetetlen, de azért mégsem egészen. Na, cikkünk mai alanya koránt sem ilyen világba kalauzol minket – következzék a Mad Max.
Történetünk főhőse a már mindenki számára Max Rockatansky, aki békésen és magányosan akarná tengetni hátramaradt túlélő napjait, ám valaki rendre beleköp a levesébe: név szerint Scabrous Scrotus, egy helyi warlord (és nem mellesleg a Fury Road-ból ismert Immortan Joe fia). Miután az őrült elveszi az autóját és kishíján az életét is, Max mellé szegődik egy kutya – aki itt kivételesen nem a vacsora szerepét tölti be – valamint egy púpos mechanikus Chumbucket, aki a megváltót látja a veterán túlélőben.
Innen persze nincs megállás: Chum jóvoltából hamar szerzünk egy új négykereküt, hogy annak a segítségével folytassuk tovább az utat és csapjunk szét a helyi kiskirályok között. Ebben szerencsére válogatott személyek kisebb arzenálja lesz olykor a segítségünkre: jobbára különféle kisebb frakciók vezetői (Jeet, Pink Eye) akik némi erőfitoktatásért cserébe hajlandóak nekünk menedéket nyújtani az ellenség vagy éppen a nem éppen kellemes viharok elől.
Ha valamit eltudok mondani erről a játékról az az, hogy akárcsak a film, ez is közel zseniális: igaz, itt most megint a fókusz teljes egészében Max-en van, így a tesztoszteron szint lassn megint az egekbe kezd felkúszni, de ez sem zavaró – lévén, hogy ő a főhős – mert a Fury Road-hoz képest sokkal többet beszél, igaz morcosabb is mint eddig bármikor, de így is vannak mellett olyan karakterek – a filmhez hasonlóan – akik képesek ellensúlyozni a nagy veteránt.
A harci rendszer nagyon jól kidolgozott: a kevés lőszer miatt legszivesebben harapnék, de mivel a készítők kedvesek voltak és bevezették az “egy lővés, egy hulla” koncepciót, így nem morgok. A csülökharcok is látványosak, de az i-re a pontot egyértelműen az autós Ben Hur-féle ütközetek teszik fel. Valamint azt is jó volt látni, hogy a kocsi végre nem csak egy ne fogyó használati cikk, amibe csak utazni lehet megsérülhet, kifogyhat belőle a benzin és bizony képes elakadni is, ha olyan helyen van. De ettől lesz még valósághűbb a játék.
Ha pedig világkép hűség és Mad Max: akármennyire is szeretem a Fallout-ot, sajnos be kell látnom, hogyha bármilyen katasztrófa bekövetkezne a közeljövőben, akkor a világ koránt sem olyan lenne, sokkal inkább olyan, mint Max világa; kilátástalan, végtelen és közel élhetetlen. Az emberek nem azért harcolnának elsősorban, hogy kinek mekkora hatalma van vagy éppen jobb fegyvere, hanem a mindennapi minimális élelemhez vagy vízhez hozzájusson – és ennek a remek bemutatásért csak tisztelni tudom ezt a világot.
A Mad Max egy akciófűtött, pörgős, de mégis jó történettel, karakterekkel és világképpel operáló játék, ami méltó a nevéhez. Ha egy pic negatívumot beszúrhatok még végére, az az lenne, hogy ha egyszer belelendül a kedves gamer, nagyon rövid időn belül végigjátszható.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
