Innen szeretném üzenni a Reverie alkotóinak, hogy köszönöm. Voltak már megérzéseim a sorozattal kapcsolatban, főleg ami az elkövetkezendő cselekményszálakat illeti, és az írók most az eheti részben pont egy olyan ívet vettek jobban górcső alá, ami már korábban is ígéretesnek hangzott. Biztos voltam benne, hogy ha jót akarnak a szériának, akkor újból előveszik ezt a szálat, és ez így is lett. Múltkor teljes egészében az érzelmi aspektust helyezték fókuszba Mickey Fisherék, és ugyan a The Black Mandalában is ez dominál, azért akció is helyet kapott a sztoriban.
Mara (Sarah Shahi) egy nap véletlen folytán átkerül egy eddig számára teljesen ismeretlen Reverie-be, miközben Paullal (Sendhil Ramamurthy) épp egy gyakorló programban tevékenykedtek. Főhősnőnk itt találkozik, a szimuláció szerint egy raktárban fogva tartott tinédzserrel, Ehmettel (Ben J. Pierce), akit a védelmi minisztérium egyik megbízottja a Reverie-n keresztül akarja kihallgatni őt egy terrortámadással kapcsolatban, mindezt a srác beleegyezése nélkül. Mara, amint újra felébred az Onira-Techben, elhatározza többi csapattársával, hogy akár részvényesükkel, a védelmiseknek dolgozó Monica Shaw-val (Kathryn Morris) szembemenve is kiszabadítják Ehmetet, és egyúttal kiderítik a támadás részleteit is. A kormány által működtetett Reverie azonban egy alaposan titkosított, ráadásul kellemetlen meglepetésekkel telített rendszer, amivel meggyűlik a baja az Onira-Teches bagázsnak.
Amint kiderült Monica Shaw karakteréről, hogy ki is valójában, és hogy milyen viszony fűzi őt a céghez, onnantól kezdve tűkön ültem, mikor dobnak be az alkotók egy olyan sztorit, ahol ütközik az Onira-Tech és a minisztérium célja. Ez most a The Black Mandalában meg is valósult, nem is akárhogyan: az írók zseniálisan vázolták fel a haza iránti kötelesség és a testi önrendelkezés problémáját, illetve e két eszmének az ütközését az adott szituációban. A történet remek tanmese az előítéletek káros hatásáról is, hiszen a mellékszereplő kissrác egy szíriai menekült, akihez páran csuklóból úgy viszonyulnak, hogy „biztosan terrorista”. Ehmet és bátyja sztorijának hitelességét eleinte valóban meg lehetne kérdőjelezni, ám a történtek egészének hiányában nem szabad ítélkezni, és ezt az ő ívük végkimenetele is tökéletesen bizonyítja.
Nem tudom nem megemlíteni ebben a kritikámban se Mara Kint jellemfejlődését. Egy poszt-traumatikus stressztől szenvedő főhősnőről van szó, aki eleinte bezárkózott és ahelyett, hogy szembenézett volna problémáival, előbb az ivásba, majd a másokon való segítésbe menekült. Mara viszont az utóbbi pár epizódban megemberelte magát és jelentős lépéseket tett a gyógyulás felé, amiket a The Black Mandalában folytatott is: az, hogy elmesélte exének, Chrisnek (Sam Jaeger), milyen volt a napja, totálisan banálisnak tűnhet, ám Mara háttérsztoriját ismerve rendkívül felemelőnek hat ez a szcéna.
Én már lassan két hónapja áradozok erről a sorozatról, és az első évadnak mindjárt vége is, azonban egyelőre nem találtam semmi hír arról, hogy megújítaná-e az NBC. Remélem hamarosan eldöntik, hogy folytatják-e a Reverie-t, túl nagy kár lenne érte, ha egy szezon után búcsúzni kellene tőle!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.