Pár napja olvashattátok Hampuk Zsolt: Hatalomjátszma című könyvéről írt értékelőmet, amely kis szépséghibával ugyan, de megnyert magának. Most pedig következzen az interjú, amelyet Zsolttal készítettem.
„A könyvírás az egyik oldalon rettegés volt, hogy vajon mi lesz belőle, a másik oldalon pedig egy rendkívül izgalmas utazás.”
Hampuk Zsolt
Szia Zsolt! Először is köszönöm szépen, hogy megkerestél minket első könyveddel, valamint azt is, hogy vállaltad az interjút.
Szia Judyt! Köszönöm szépen, hogy elolvastad és a felkérést is.
Mesélnél, kérlek egy kicsit magadról, hogy az olvasók kapjanak egy képet rólad? Ki is vagy valójában? Ki az a Hampuk Zsolt?
Somogyi születésű vagyok. Nem véletlen, hogy ott kezdődik a történet is. Vendéglátást tanultam, aztán közgazdászként folytattam a főiskolán. Főleg a luxusgasztronómiában tevékenykedtem, ennek köszönhetően két nagy előnyöm van, ami az alapját adhatta ennek a könyvnek. Egyrészt olyan emberek társaságában mozoghattam, akik érdekes személyiségek, másrészt bejártam a fél világot. Ezek adták az írás ötletét is. Képzeld el azt, hogy egy rendkívül intim környezetben vagy. Sokszor főztem a vendégeimnek a lakásán és ennél intimebb környezet talán nincs is. Mindig sokkal közvetlenebb környezetben dolgoztam, mint például egy étterem konyhája. Így olyan történetekhez jutottam hozzá, olyan élettapasztalatokat szereztem, olyan eseményeknek voltam részese, amik rengeteg ötletet és támaszt adtak a történethez. Ráadásul a hajléktalantól a brit királyi család tagjaiig elég széles volt a skála. Sok embert ismertem meg, és mindegyikük élettörténetéből kaptam egy-egy morzsát.
Hálás vagyok, hogy ilyen izgalmas életet élhetek. Hongkongtól Kanadáig, három különböző kontinensen éltem. Mostanában már évente csupán pár hetet töltök külföldön, mert erősen haza húz a szívem. Jelenleg egy élelmiszeripari cégnél dolgozom termékfejlesztési igazgatóként, néhány magyarországi és külföldi étteremnek segítek éttermi tanácsadással, exkluzív felkérésekre közreműködöm VIP eseményekben, valamint könyveim írásával töltöm az időmet, szóval ez vagyok én. Ja, és imádok sportolni.
Hogy lesz egy sikeres chefből író? Mi volt az, ami miatt úgy döntöttél, hogy neked ezt a könyvet meg kell írnod?
Azóta érik bennem igazán a gondolat, amikor hazaköltöztem Ázsiából 2006-ban. Valahogy azokat az élményeket – és ezek legyenek akár hangulatok, emberek, kultúrák, gasztronómia és mindenféle egyéb társadalmi különbségek – papírra kéne vetni, mert annyira esszenciális tapasztalatokat szereztem, amik akár más embereket is érdekelhetnének, nem csak engem. De mivel rendkívül fontosnak tartom a diszkréciót, ezért a könyvben nincsenek olyan szereplők, akik felismerhetők lennének. Természetesen vannak olyan karakterek, melyeknek jórészét saját tapasztalataim alapján alkottam, de sosem ültettem át a valóságból egy teljes személyiséget. Pont ezért is tudtam beleírni őket egy fiktív sztoriba. Aztán hogy miért pont a krimi mellett döntöttem? Imádom James Bondot, és egy pasi végül is mit írjon, ha nem krimit? Szóval ez a dolog ért bennem és egyszer csak leültem írni. Olyan élmények és behatások értek, amikkel az embernek kezdeni kell valamit. Ez volt a motiváció.
Szóval egyszer csak leültél és elkezdtél írni. Miközben alkottad ezt a művet, milyen érzéseid voltak? Volt esetleg olyan gondolatod, hogy „Úristen én most éppen írok egy könyvet!”?
Volt. És akkor bepánikoltam. Aztán utána megnyugtattam magam azzal, hogy lesz majd egy történetem, amit megmutatok majd a feleségemnek, a barátaimnak. Mondanak majd róla valamit. Esetleg kinyomtatom, összetűzőm, elteszem.
Aztán rájöttem, hogy fantasztikus élmény könyvet írni. Már az írásért, magáért megérte. Sosem gondoltam volna, hogy a történet néha magától bonyolódik, a karakter formálódik és nekem csak le kell írnom. Észrevétlenül is beleástam magam az alkotásba. Interjúkat készítettem, mert, ahogy haladtam előre, egyre jobbat akartam írni, egyre többet szerettem volna beletenni. Minél megmunkáltabb, minél jobb végeredményt szerettem volna. Egyre többet kutattam. Eleinte például nem akartam interjúkat készíteni, mert hát ki akar 200-300 kilómétereket autózni, hogy beszélgessen valakivel fél órát-órát. Végül ebből a 200-300 kilóméterből sokkal több is lett, én pedig úgy érzem, kellett, hogy ez megtörténjen. A könyvírás az egyik oldalon rettegés volt, hogy vajon mi lesz belőle, a másik oldalon pedig egy rendkívül izgalmas utazás.
Milyen érzés volt, amikor elkészültél vele?
Szerintem még most sincs kész. *nevet* De a kiadóm azt mondta, hogy most már ne nyúljak hozzá. Az utolsó fél évben például nem olvastam a könyvemet egyben, mert mindig csak szakaszokat, fejezeteket küldtek vissza és ezeken kellett javítgatni.
Szerintem amúgy jól sikerült! És hogy találtátok meg egymást a kiadóval? Te kerested őket, ajánlották esetleg?
Köszönöm! *nevet* Én kerestem őket, mert első könyves íróként, mondjuk úgy, hogy viszonylag nehéz érvényesülni Magyarországon. Egy kedves ismerősömet kértem meg, aki könyvek kiadásával foglalkozik, de ő sem vállal első könyves írókat, hogy nézesse meg a történetemet. A barátokon akkor már leteszteltem, de kellett egy külsős, elfogulatlan ember, aki megmondja, hogy van-e létjogosultsága. Akkor ő összekötött egy lektorral, aki könyvkritikákat is ír. Ez a lektor volt az első idegen, szakmai személy, akinek odaadtam. Szegényt már első este kerestem, hogy elkezdte-e olvasni, és ő azt mondta, hogy „Zsolt, nyugodjon meg, el fogom olvasni és biztos lehet benne, hogy megírom a véleményemet.”. Na én meg pont ettől rettegtem. *nevet* Aztán elküldte a véleményét, ami motivált abban, hogy kezdjek el kiadót keresni, és akkor találtam egy könyvkiadót, akivel megállapodtam. Amúgy ez is egy új dolog volt számomra, valahol ezt is tanulni kell.
Igen, az ember jó, ha új dolgokba kezd, ha kizökken a mindennapokból. Térjünk át egy kicsit a főszereplőre. Mesélj kérlek egy kicsit Francois Picoult-ról. Miért pont egy francia név? Miért nem magyar, ha már a karakter magyar származású?
Nekem van egy bajom a Zsolt névvel. Imádom, mert a szüleimtől kaptam, és szerintem egy tök jó név addig, amíg az ember át nem lépi az országhatárt. Külföldön semmit nem tudnak vele kezdeni. Így fontos volt, hogy – mivel a főszereplő bejárja az egész világot – kapjon egy olyan nevet, amit a külföldiek is értenek. Egy kedvelt matematikusomat hívják Francois Viéte-nek, innen a keresztnév. A vezetéknevét pedig Jodi Picoult írónőtől kölcsönöztem, akinek imádom a könyveit. Így a karakter jobban tud egy nemzetközi környezetben mozogni, és természetesen ezzel is szerettem volna tisztelegni olyan emberek előtt, akiket nagyra értékelek.
Számomra az eleje – ahogy írtam az értékelőben is – egy kicsit távoli volt. Amikor viszont már Francois felnőtt, sokkal jobban bele tudtam mélyedni a történetbe.
És akkor úgy érzed, hogy túl sokat írtam az előzményekről?
Nem, valójában nem érzem úgy, mert szükséges volt ez a felvezető.
Azt is írtad, hogy az időbeli ugrálás egy kicsit zavart. Ezzel bevallom őszintén egy kicsit az volt a célom, hogy egyrészt mindig mutassak valami érdekeset, és aztán elvágjam, hogy feszültséget generáljak, hogy „Úristen, most akkor mi történt!” érzés alakuljon ki az olvasóban. Sokszor szándékosan egy magas ponton szakítom meg a fejezetet. Ilyenkor nyilván valami mással kell folytatni.
Ez egy abszolút bevett szokás, igaz eddigi olvasmányaimban főleg úgy tapasztaltam, hogy a karakterek között vált az író és nem az időben. Mindenképp újdonságként hatott ez a megoldás. Hamarosan megjelenik a könyv, július végén pontosabban. Kereskedelmi forgalomban, értem ezalatt, hogy nagyobb hálózatoknál lehet majd kapni?
Igen, hamarosan a polcokra kerül. A köteteket pedig a Líra boltjaiban lehet majd megvenni. Esetleg érdemes rápillantani a hatalomjatszma.hu oldalra is, ahol szintén megrendelhető. Egyébként a technikai fejlődés miatt fontos volt az is, hogy ebook formátumban is kapható legyen, ezért majd úgy is meg lehet vásárolni.
Szerintem az ebook formátumnak sokan fognak örülni. Melyik részt volt a legnehezebb megírni? Ha volt esetleg ilyen.
Legnehezebben az erotikus részeket sikerült megírnom, mert szégyenlős vagyok. Több átirat kellett ahhoz, hogy a mostani verzió megszülessen, és minden egyes résznél megvolt a kritika is, hogy márpedig ebbe még kell erotika. Küzdöttem vele. Volt olyan, hogy simán írtam harminc oldalt minden másból, ezzel szemben erotikából kb. negyed oldalt sikerült összehoznom.
Függővéget hagytál a történet végén. Megöltél vele, ugyanis addigra már nagyon elmerültem a sztoriban és hiába tudtam, hogy maximum pár oldal és vége lesz, mégis szíven ütött, hogy nincs tovább. Mikor jön a következő rész?
Már készül. A Hatalomjátszmában már láthatod a második kötet borítóját és címét. Az első kötetnek a címe elég későn született meg, sokáig Doksi1 néven emlegettük. Ellenben mikor ki kellett találjuk, pár percig tartott csupán. A második kötet címe már nehezebb munka volt. A regény még közel sem volt kész, és máig sem fejeztem még be, de a borítóképnek be kellett kerülnie a Hatalomjátszma utolsó lapjainak egyikére, ez pedig nem lehetett cím nélkül.
Milyen ötletek voltak a második kötet címére?
Egészen vad, képtelen és vicces ötletek is születtek. Ilyenek voltak például a Hatalomjátszma 2., a Doksi2. Voltak olyanok, mint Vér és Halál, de végül aztán megszületett a cím, ami hamarosan kiderül. Legkésőbb a hónap végén.
Mennyi a valóságalapja a könyvnek? Mert az tagadhatatlan, hogy sok-sok utalás volt benne.
A fő karaktereknek csak töredékét mintáztam valós személyekről, de a könyvben ezeken kívül nagyon sok olyan esemény, helyszín, személy – említés szintjén – van, aminek, akinek teljes a valóságalapja. Ez rengeteg kutatómunka eredménye. A nevesített, dátumos események mind megtörténtek. Nevesítek benne például egy hidat, amelyet tényleg most adtak át, egyéves csúszással és az átadás előtt tényleg csempészésre használták. Vagy az oroszországi börtön, amely műemlékké van nyilvánítva. Az a valóságban is így néz ki, ilyen színű a fal, így nőtt bele a városba, ugyanaz a története, mint amit én a könyvben leírok. Ezektől a valódi információktól lesz szerintem tényleg életszagú egy könyv.
Én is fontosnak tartom, sokszor sokkal inkább magáénak érzi a sztorit az olvasó. Mit gondolsz, milyen érzés lesz először kézbe fogni a fizikai kötetet?
Szerintem ijesztő. Azért, mert most még ez csak egy virtuális dolog, és akkor fogok igazán izgulni a fogadtatás miatt, amikor majd a kezemben van. Most még nem tudom elképzelni, hogy ezt tényleg megvehetik emberek, ez tényleg el fog jutni az olvasókhoz, tényleg ott lesz a könyvesboltok polcain. Amikor majd megfogom, akkor válik fizikai valósággá, akkor fogok szembesülni a valódi eredménnyel. Azt pedig elképzelni sem merem, hogy milyen lesz szembe találkozni a saját könyvemmel. Néha, amikor belegondolok, attól rettegek, hogy hónapok múlva is ott fognak állni a polcon érintetlenül, de az is eszembe jut, hogy vajon mi lesz, ha az olvasók igent mondanak rá? Szóval ilyen érzések kavarognak bennem.
Végül rugaszkodjunk el a Hatalomjátszmától. Említetted Jodi Picoult írónőt, hogy szereted a könyveit. Van olyan író, akire példaképként tudsz tekinteni, követendőnek tartod a munkásságát?
Ez nehéz kérdés, mert nem szeretnék egy írót kiemelni. Ha azt nézzük, hogy példaképként állítok valakit magam elé, az azért nehéz, mert nem szeretnék senkit sem másolni. Nekik megvan a saját hangjuk, nekem most alakulgat az enyém. Ha mondjuk a dokumentáltságot és a bennfentes információkon alapuló írásokat vesszük alapul, akkor például Frei Tamást szeretem. Ha azt vesszük, hogy hozzámerjünk nyúlni kényes témákhoz, amikről az emberek ritkán beszélnek, akkor nagyon szívesen olvasom Jodi Picoult-t. Ha szépirodalomról beszélünk, akkor Oscar Wilde, de ha éppen olyan hangulatom van, akkor szeretem Edgar Allan Poe útikönyveit, verseit. Ha valami könnyed, de mégis igényes szórakozásra vágyom, akkor imádom Rejtő Jenőt. Ezek közül vajon melyik az az egy, akit ki lehetne választani? Igazából mindegyikőjük követendő példa és még ezer olyan van, aki felférhetne erre a listára. Valójában mindegyikük hatással volt rám.
Zsolt, nagyon szépen köszönöm ezt a remek beszélgetést! Sok sikert és sok jó könyvet kívánok a továbbiakban!
Köszönöm én is a lehetőséget!
Ha felkeltette az érdeklődéseteket Hampuk Zsolt illetve első könyve, akkor bátran ajánlom, ahogy azt írtam az értékelőben is, nem csak a férfi olvasóknak.
Szerző
