Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, a 18. század derekán egy francia tanmese, amely a Szépről és a Fenevadról címet viselte. Ez a tanmese volt az első, amely arra okította ifjú olvasóit, hogy szépség és okosság helyett a jó házasság alapja valójában a jellem. Teltek-múltak az évszázadok, megfilmesítette a történet a híres francia rendező, Jean Cocteau, és a Disney is, mígnem, 2014-ben újra francia vászonra tévedt a szüzsé és lett belőle egy méltó újragondolás, kis szépséghibával.
Nehéz lenne eltagadnom, hogy nagy rajongója vagyok, voltam és leszek is mindig ennek a történetnek. Szerettem már a Disney-t is, ahogy kb. bárki, akit ismerek – hiszen a hősnő végre nem csak altruista és szép, de cselekvőképes és intelligens is. Lecsaptam hát huszonkevés évesen a Beastly változatra is, és magával is ragadott, majd irodalmi tanulmányaim során ért a felismerés, hogy van az egésznek egy jóval öregebb változata: a Szépről és a Fenevadról szóló tanmese. Mikor ez így összeállt, nagyjából akkor legyintett meg ifjú magyarszakosként az előszele annak a tornádónak, ami később szakdolgozatom keretében a Szépség és a Szörnyeteg motívumtörténeti elemzésére ragadott. Így lettem tehát ennek a mesének, ha szabad így fogalmaznom, szakértője – legfőképpen azonban maradtam, ami voltam: elragadtatott, lelkes híve.
Az alábbiakban szeretném az olvasót elkalauzolni a 2014-es francia Szépség és a Szörnyeteg szakértői és rajongói szemmel is lenyűgöző és magával ragadó, monumentális világába, jelen írásomban kevésbé kritikusi, mint inkább motívumtörténeti szemmel. (Kritikai nézőpontból itt olvashattok róla Orlissa tollából.) Ez azonban szükségképpen erősen SPOILERes írás lesz, amely minden más szempontból is rendhagyó.
A történet szerint adott egy szerencsétlenül járt kereskedő (André Dussollier), akinek három fia és három leánya van, közülük a legfiatalabb: Belle (Lea Seydoux), aki szelídebb, szerényebb és dolgosabb is nővéreinél, de tulajdonképpen háromféleképp mihaszna bátyjainál is. Furcsa lehet ez a sok testvér azoknak, akik ezt a mesét csak Disney szemüvegén keresztül ismerik, hiszen ott Belle egyke lánya tudós apjának, de egykesége a Disney mese új találmánya, mivel az eredeti tanmesében pontosan ennyi testvérrel rendelkezett a főhősnő, és még Cocteau-nál is megtartott belőlük hármat. A testvérek, ahogy az ebben a változatban is érzékelhető, a korábbi változatokban is mintegy ellenpontozásául szolgáltak a főhősnőnek, mind kinézetben, mind habitusban, bár ez eredetileg inkább csak a lánytestvérekre vonatkozott, noha már Cocteau sem ruházta fel Belle bátyját túl sok nemességgel.
Mikor a kereskedő hírt kap, hogy az egyik hajója, sértetlen rakománnyal megérkezett egy kikötőbe, felcsillan a remény a család tagjai előtt, hogy visszatérhetnek a városba, megszokott gazdagságukba. Egyedül Belle öröme nem felhőtlen, aki számára világos, a hetyke városi élet milyen hátrányosan befolyásolja a családtagjait. Az apa mégis elindul legidősebb fiával, Maxime-mal (Nicolas Gob), hogy átvegye, ami megilleti, s ennek örömére meg is kérdezi lányait, mivel járhat a kedvükben. Az idősebb nővérek temérdek ruhát és drága csecsebecsét kérnek az apjuktól, míg Belle csupán egyetlen szál rózsát. Ám a városban csak szerencsétlenség fogadja az apát, ugyanis az adóshivatal elkobozza hajóját, és még dühös elsőszülöttje is faképnél hagyja. Miközben a kereskedő Maxime után jár, belebotlik fia egyik haragosába, Perducas-ba (Eduardo Noriega), aki akár a vérontástól sem riadna vissza azért, hogy megkapja jogos jussát.
A 2014-es változat itt már vegyíti a tradicionális és új elemeket. A történet korábbi változatainak megfelel a jómód felragyogó és kihunyó reménysugara, de újdonság, hogy az útra Maxime az apával tart, és az is, hogy egy latornak tartozik feltehetően nem kevés pénzzel. A tartozás maga már Cocteunál is megjelenik, ott azonban még a mihaszna örökös csak egy uzsorástól vett fel hitelt, aki azért a család életére nem törne Perducas-szal ellentétben.
Az apa menekülni kényszerül és így vetődik, szerencsétlen balesetek során át a Szörnyeteg (Vincent Cassel – mondjuk őt, hogy lehetett széphercegnek kiválasztani?!) kastélyába. A kastélyban az apát fenséges lakoma fogadja és ugyanúgy, ahogy Cocteaunál is, itt is megkap ajándékként mindent, amire az idősebb lányai vágynak, sőt még a lovát is gyógyultan kapja vissza. Egyedül Belle rózsája hiányzik a ládákból. Távoztában azonban az apának feltűnik egy hatalmas rózsafa és leszakít egy szálat, nem gondolván, hogy épp egy szál virággal vonná magára a ház urának haragját – azonban a Szörnyeteg feldühödik ettől és megfenyegeti az apát: ha egy napon belül nem tér vissza a kastélyba, megöli őt és az egész családját is. Meghagyja: ha a lova fülébe súgja, hogy „Drágább, mint az egész világ.” az egyenesen visszaviszi hozzá.
Egyik motívum sem ismeretlen, sőt, mindkettő Cocteu feldolgozásában lép be a szüzsébe. A Szörnyeteg ugyanis már az 1946-os filmben is egy életet kér a rózsáért és egy különleges lovat használ arra, hogy biztosítsa a szabad közlekedést elvarázsolt kastélya és a külvilág között. Ugyanezt a funkciót látja el a ló Disney esetén is. A rózsa funkciója azonban történetről történetre változik: Cocteunál a rózsa mágikus tárgy, melyről azt mondja a Szörnyeteg, hogy „Betöltötte szerepét.” – célozva rá, hogy a palotájába csalogatta a megfelelő hölgyet. Disney-nél, ugyebár (ahogy a Beastly változatban is) időmérőként szolgál, az átok megtörésének határidejét jelöli. A 2014-es verzióban a szerepe több és kevesebb is lesz ezeknél, azonban egyedül ebben a verzióban válik mélyen átérezhetővé, miért olyan kedves és fontos a rózsa a Szörnyetegnek, hogy azért ölni is képes lenne – ám ennek magyarázatát és a cselekmény további elemzését cikkem következő részére tartogatom.
Szerző
-
Szerkesztő
“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.
Korábbi cikkek
Film2021-12-0410 vidám film déli depresszió ellen
Akciófilm2021-08-24Lőpor turmix (2021)
Évadértékelő2021-08-08Lucifer az Újvilágban – 5. évad kritika
Dráma sorozat2021-06-10Lucifer 1. évad – évadértékelő
