Oldal kiválasztása

Időről-időre szeretem elővenni a régi sorozataimat, még akkor is, ha kicsit gyengék, egy évadosak, vagy már rajtam kívül senki sem emlékszik rájuk. Az igazság zsoldosai pont egy ilyen széria, a maga ízig-vérig kommandós katonai lagymatag stílusával – de ki mondta, hogy ezeket nem lehet élvezni?

Az Egyesült Államok elnökét meggyilkolják, a tettese, Owen Decker kapitány (Holt McCallany) után pedig hajtóvadászat indul. Azonban azt kevesen tudják, hogy ez valójában egy katonai puccs volt, amit csupán rákentek Deckerre, akinek ráadásul még a családját is elrabolták. A férfi ezért nemcsak azon munkálkodik, hogy megmentse szerettei, vagy, hogy tisztára mossa nevét, hanem hogy véget vessen a bevezetett katonai diktatúrának a szabadság földjén.

Ráadásul Decker nincs egyedül, mert vele van elit kommandós csapata: Becca Shaw hadnagy (Scarlett Chorvat), Londo Pearl örmester (Bodhi Elfman), és James Barnett őrmester (Darius McCrary). Azonban az egészet irányító Timothy Devon (James Morrison), az új vezér fogságba ejti négyüket, abban a reményben, hogy ezzel vége mindennemű szabadságharcnak – pedig az igazán ekkor kezdődik el.

Akik úgy vélik, ez a sorozat egy klisés, kommandós sorozat, azok bizony nem tévednek nagyot, azonban azt hozzá kell tenni, hogy az ezredfordulókor ez a műfaj még nem volt telítve, ráadásul sokan képesek voltak belőle kihozni a maximumot. Az igazság zsoldosai is hasonlóan jó alapokkal rendelkezett, korrekt karakterszínészekkel, és egy egészen egyedi stílussal, de sajnos a kasza itt is belengett, pedig még jó pár évadot tudott volna hozni az alkotói gárda, egy közepesen emészthető szinten.

Talán a sorozat a főszereplőnél vérzett el igazán, McCallany nem éppen a legjobb színész, a karaktere is rendkívül egysíkúnak bizonyult – ellenben a többiek egészen érdekes háttérrel rendelkeztek –, és valamiért az írók úgy gondolták, az egész szériát rá kell felépíteni, ő pedig nem bírta ezt el a hátán.

Kár érte, mert olykor jól esik egy nem túl eszes, ám látványos, igazi tesztoszteron-széria, ahol a poénok betalálnak, a férfiak és nők erősek, a tét pedig igen nagy, de annyira nem, hogy komolyan aggódnunk kellene.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.