Amikor az ember lánya már túlzottan is ki van ábrándulva abból, hogy a nagy filmes cégek nem képesek igazi, minőségi filmeket gyártani a videójátékokból – tisztelet a nagyon minimális kivételnek – akkor ugrik be a képbe a Netflix-féle Castlevania, ami bár műfaját tekintve animációs és sorozat, ennek ellenére mindenkinek leoszt egy nagy pofont.
A sorozat nagy előnye, hogy anélkül is be tud csalogatni a világába, hogy a kedves néző nem ismeri a játékot, amiből készült – és amihez meglepően hű. Nos, az évadnyitó epizódban (nem mellesleg az évad mindössze négy részből áll) láthatjuk, hogy Dracula miért is vált pontosan a démoni seregek vezérévé és miért akar végezni az emberiséggel. De ez csak felvezetés ahhoz, hogy behozzuk a történetbe a valós főhősöket, az ex-szörnyvadász Trevor Belmontot, a misztikus erőkkel rendelkező Sypha Belnades és lesz egy harmadik, titokzatos személy is a sorban, de az ő személyének a kilétét még nem kell lelőni íjpuskával.
Warren Ellis és csapata remek munkát végzett a Castlevania kapcsán: a történet rövid, ámde velős, minden lényeges információt megkapunk a négy epizód alatt: Vlad motivációját a vérontásra bár eléggé sablonos, azért érthető; Trevor családjának a kirekesztését és a férfi kénszerű zsoldoslétét, valamint a Sypha által behozott Beszélők képességeit, felfogását és a bigott egyházzal való viszonyukat.
Ha pedig eljutottunk az egyházhoz és az egyházi személyekhez: nem nehéz kitalálni, hogy minden komolyabb konfliktus itt a túlzott befolyással rendelkező katolikus egyház nem éppen szent személyei miatt alakult ki. Ez még nem is lenne meglepő, hiszen vallási fanatizmus és a rövidlátás nem kevés alkotásnak az alapja, de itt még valahogy különösen erősen akarták velünk éreztetni a készítők, hogy jó a püspököt a vérgőzős közösbe küldeni, mert most ők képviselik a rossz egyik felét – a másikon meg ott van Dracula és az élőholt serege.
Igen, akárcsak a Dead Space:Downfall esetében, ez az alkotás is méltón érdemelte ki a felnőtt besorolást a benne lévő, túlzottan is jól bemutatott mészárlós jelenetek miatt. De, őszintén: egy olyan történetet, amivel a Castlevania rendelkezik, nem is lehetne tiniknek gyártott, délutáni kis matinének eladni. A történet igényli a goret, a naturalist látványt és az akcióbő jeleneteket.
Még a csúfos szivendöféses lezárás előtt essen néhány szó a technikai háttérről: a Powerhouse Animation Studios remek munkát végzett látvány terén, és Netflix szinkronosok terén is olyan neveket hozott be az éterbe, mint Richard Armitage (A Hobbit), James Callis (Battlestar Galactica) vagy éppen Graham McTavish (Outlander).
Akárcsak a már korábban említett Dead Space film, a Castlevania is egy remek példává vált arra, hogy animációs filmként/sorozatként sokkal jobban vissza lehet adni egy játékot a nézőknek, legyenek azok veterán gamerek vagy éppen laikusok. A rajzolt keret miatt nem érződik annyira idegennek, valamint az alkotónak több lehetőségük van a kibontakozásra , mind történeti, mind látvány szempontjából.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
