Néhányan talán már észrevették, hogy szerény személyem kutyás, és kapható a legtöbb ebet tartalmazó filmre, így nem csoda, hogy a most szóbanforgó film, a Kutyaparádé is felkeltette a figyelmemet. Igazából nem vártam sokat egy egyszerű, de szórakoztató popcorn mozinál, és végül a sejtésem be is igazolódott. A Kutyaparádé nem lesz az év filmje, ennek ellenére egy kellemes másfél órát adott, úgyhogy nem bántam meg, hogy beültem rá.
Max (Ludacris), a rottweiler egy rendőrségi nyomozókutya, aki számtalan bevetésen bizonyított már. Most éppen egy kikötőben próbál állatcsempészekre lecsapni, ám azok sajnos elmenekülnek, mivel pár kétlábú az FBI-tól rosszkor lépett közbe. Közöttük van Frank nyomozó (Will Arnett) is, aki nem kifejezetten kedveli a kutyát, ám mégis el kell viselnie, hiszen mint kiderült, együtt fognak dolgozni, és nem is akármilyen keretek között: az állatcsempészek, akik Max legutóbbi küldetésén egy pandakölyköt loptak el, Las Vegasban, az ország legpompásabb kutyás showműsorán teszik tiszteletüket legközelebb. Maxből tehát showkutyát kell csinálni pár éjszakára, aminek sem ő, sem partnere nem örül, ám szerencsére akad segítségük a szintén FBI-hoz köthető Mattie (Natasha Lyonne) személyében.
Ahhoz képest, hogy egy beszéló állatos filmről van szó – amitől általában negatív értelemben áll fel a szőr a hátamon – itt és most nem zavart annyira az animáció, már ami a kutyákat illeti. Sőt, némelyik kutyusnak kifejezetten jól állt a beszéd, például Max szerelmének, az ausztrál juhász Daisynek (Jordin Sparks), valamint Karmának (Shaquille O’Neal) a komondornak. Ezúttal magyarul láttam a filmet, úgyhogy az eredeti hangokról nem tudok nyilatkozni, azonban most kivételesen a szinkron sem volt annyira rossz. Sajnos más esetben nem sikerült jóra az animáció, gondolok itt a tigrisre, ám ő nem szerepelt annyit, hogy túlzottan lerontsa az összképet.
Az egyetlen bajom a Kutyaparádéval, hogy nem sikerült normálisan belőnie a célközönséget. Egy hatos karikás filmről van szó, ami követi az összes „friss rendőrpáros” mozi kliséjét, és mind a sztori, mind a kivitelezés meg kellően egyszerű ahhoz, hogy gyerekek is élvezhessék. Az egy dolog, hogy más gyerekeknek szánt alkotásokban is rejtettek már el olyan poénokat, amik csak felnőttek érthetnek, aonban a történet során felmerül egy-két olyan téma, ami abszolút nem kicsiknek való, úgyhogy én lazán feljebb vittem volna a korhatárt.
A Kutyaparádé egy egyszer megnézős, ám a látszatnál élvezhetőbb, sok szituációs komikumforrásra épülő mozi, amivel viszont illik finoman bánni, ha gyerekekkel akarjuk megnézetni.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
