“Amikor a sokaságnak egy a hangja, az nem más, mint erő és hatalom.”
Naomi Alderman feminista disztópiája lenyűgöző módon mutatja be, mit tehet az emberekkel a hatalom vagy a félelem.
A nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek.
Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.
A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…
Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?
A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.
Az elejétől fogva magába szippantott A hatalom, mégis egészen a legvégéig úgy éreztem, hiányzik az a kis szikra, amitől igazán kedvenccé válhat. Aztán elérkeztem az utolsó mondathoz, ami egyszerűen annyira ütős – és igaz – lett, hogy minden a helyére került.
Számomra nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy mit tesz a hatalom birtoklása az emberekkel, illetve hogyan reagálnak azok, akik hirtelen elvesztették. Tetszett, hogy nem csak belecsöppentünk egy nők uralta világba, hanem a Lányok Napjától kezdve folyamatosan követhettük nyomon, hogyan alakul át a társadalom, és milyen változásokat hoz az új helyzet. Mégis azt érzem a könyv legerősebb pontjának, hogy – A szolgálólány meséjéhez hasonlóan – tulajdonképpen a fura szuperképességet leszámítva csak a valóságból táplálkozik. Minden, amit a nők itt elkövetnek a férfiak ellen, az megtörtént/megtörténik a való világban, csak éppen a nőkkel. És az benne a legdurvább, hogy sokan szemet hunynak egy csomó minden felett, mintha természetes lenne, hogy a nőket alacsonyabb rendűeknek tekintik a férfiaknál, itt viszont kicsit felnagyítva tűnnek fel a dolgok azáltal, hogy megfordultak a nemi szerepek. Szóval gender szempontból nagyon izgalmas volt.
A hatalom és a nemi szerepek kérdése mellett még azt is nagyon érdekesnek találtam, ahogy a vallási fanatizmust ábrázolta, hogy milyen könnyen lehet befolyásolni az embereket egy isten(nő) nevében. Meg hogy mit hoz ki az emberekből az ismeretlentől való félelem, mert az elején volt pár teljesen elborult ötlet a kormány és az apácák részéről is.
Nekem tetszett, hogy voltak benne levélrészleteket és hasonlók, olyan változatos lett tőle az egész. A chatelős résszel pedig akár egy hétköznapi fórumon is lehet találkozni, azt leszámítva, hogy a könyvben megalapozottak voltak az indulatok, a valóságban meg csak sok az idióta.
Ez biztosan egy emlékezetes olvasmány marad, igazán gondolatébresztő hatással volt rám, és legszívesebben nekiállnék osztogatni az utcán, mert néhány emberre nagyon is ráférne, hogy felnyissa a szemüket. De persze úgyis csak arra hat, aki nem kő alatt él.
Szerző
- Szerkesztő
Korábbi cikkek
Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet
