25 évvel ezelőtt, pöttöm lányként ültem be egy vidéki kis moziba, hogy megnézzem az akkori szenzációt, Spielberg valóra vált álmát, a Jurassic Parkot. Azonnal rabul ejtett, és azóta is fogságban tartott a köztünk járó dínók világa, számtalanszor néztem végig az első filmet és az összes folytatást. Mikor oly sok év szünet után 2015-ben végre kijött a Jurassic World, rohantam a moziba, hogy ismét tátott szájjal bámuljassak és beszippantson. Hiába nőttem fel, a varázslat számomra működött, a bennem élő kislány ott ficergett a moziszékben, és ugyanez a kislány azóta már több, mint százszor izgulta végig a kalandot. Újabb három év körömrágós izgulás után pedig ezen a héten a kaland folytatódott.
A Jurassic World- Bukott birodalom ott veszi fel a fonalat, ahol az előző film abbamaradt: miután a parkban elszabadult az Indominus Rex névre keresztelt, laborban kotyvasztott szörnyeteg, és emberek ezreit kellett kimenekíteni, a látogatók csoportos pereket indítottak a vállalat ellen. A park bezárt, a dínók pedig azóta is nyugodtan kószálnak a szigeten. Vagyis nyugodtan kószálnának, de a sziget vulkánja oly sok év után aktivizálta magát, így a dinoszauruszokat ismét kipusztulás fenyegeti.
Claire (Bryce Dallas Howard) és Owen (Chris Pratt) veszélyben született románca véget ért (amire azért igen nagy tételben lehetett volna fogadni), a férfi klasszikus macsóként puszta kézzel épít magának házat egy erdőben, távol az emberektől, míg Claire, akit a korábbi élmények jelentősen átformáltak, létrehozott egy és kis csapatot, akikkel azért lobbizik a szenátoroknál, hogy megmenthessék az állatokat. Bár a kongresszus elkaszálja a mentőakciót, a park tulajdonosai megkeresik a nőt, hogy együttműködve vele és Owennel, kevésbé legális úton menekítsék ki a dínókat egy biztonságos helyre. A mentőakció persze nem úgy alakul, ahogy azt várták, majd bekerül a képbe az emberi kapzsiság, és a végén – ahogy már megszokhattuk, jön a futás, meg a sikítás…
A Jurassic World- Bukott birodalom méltó folytatása az első résznek, valamint a teljes Spielberg-örökségnek, látványos és izgalmas, és a megszokott készlettel operál:
- van benne rokon gyerek, aki imádja a dínókat, és akit meg kell menteni (ez eddig minden filmben volt!)
- van benne egy új csúcsragadozó (indoraptor)
- van benne az emberiség felelősségét és a dínók veszélyességét – mindhiába – emlegető tudós, aki előre megmondja, hogy rossz vége lesz
- van benne egy csipetnyi konyha-moralizálás és némi társadalomkritika, hogy meddig is terjed a tudomány hatásköre, mit lehet és mit nem szabad meglépni, hol vannak a határok, kit terhel a felelősség
- van benne tudós, aki becsvágytól hajtva tojik mindezekre a határokra
- van benne kapzsiság és üzleti cél, ami rossz döntésekre sarkall
- van benne egy vadász, aki a trófeára utazik
- van benne sok-sok dinoszaurusz, köztük számos eddig még nem bemutatott faj, látványos tömegjelenet, közös futás
- és természetesen ezúttal is fontos szerepet kap a T-Rex és a velociraptor, Blue (Kék)
A meglévő, stabil elemek mellett azonban egy egészen új perspektívát is kínál a film: a készítők végre ismét kiléptek a sziget látványos, mégis szűkös keretei közül, és a korábban megszokott akció/kaland vonal mellett új, horrorisztikus ízt csempésztek a történetbe. Ezen belül is a klasszikus romantika korabeli horror elemeivel operálnak: eldugott várkastély az isten háta mögött, éjszaka, szakadó eső, titokban összegyűlt társaság… mindez pedig nagyon jól működik. És ha mindez nem lenne elég, akkor még mindig ott a végkifejlet, amivel végre meg merték húzni azt, amit a korábbi filmek egyikében sem, ezáltal egészen új lehetőséget nyitottak meg a folytatás számára.
Persze ahogy elődjei, úgy ez a film sem hibátlan, akad benne plothole és logikátlanság rendesen (a How it should have ended ezúttal is bőven fog találni muníciót), és aki a tudományos fantasztikus vonalra akar ráfeküdni, az nézzen inkább Star Treket, hiszen a Jurassic Park-filmek egyikének sem a tudományos megfelelőség volt az erőssége. A Bukott birodalom elődjeihez méltón egy feszültséggel, akcióval és izgalommal teli, látványos blockbuster, ami garantált szórakozást nyújt minden dínórajongónak, így ha valaki úgy imádja az előzményeket, ahogy én is, az ezúttal sem fog csalódni. Aki pedig unja már az őslényeket… nos, az ne nézze meg egy dínós franchise ötödik részét :).
Szerző
