Egy átlag horrorban – médiumtól függetlenül – a szereplők nagy átlagban két hatalmas hibát követnek el akkor, ha menekülni akarnak egy tőlük sokkal erősebb, gonosz entitás hatalma alól. Az első az, hogy nem megfelelő segítséget kérnek, a második pedig az, hogy azt hiszik képesek túljárni az adott lény eszén. Erről szól az Ibitsu névre keresztelt manga is.
Ha éjszaka váratlanul összetalálkozol egy fehér ruhás lolitával, az csak egy dolgot fog kérdezni tőled: van-e kishúgod? A legjobb, ha nem felelsz erre e kérdésre. Mert akármi is legyen a válaszod, a kísérteties lány akar a te kishúgod lenni, még pedig bármi áron. Ezzel a problémával szembesül a Itou Kazuki is, akit a kegyetlen véletlen összehoz szemétkidobás közben egy szokatlan lolita lánnyal, és az élete nyílegyenesen megindul lefelé.
Szokatlan dolgok a lakásban, különös hívások és éjjeli hangok – amik minduntalan az amúgy egyre agresszívabb lányhoz köthetően. Kazukinak azonban nemcsak magát kell féltenie a kialakult helyzet miatt, hanem a családját is – elsődlegesen a húgát, Hikarit. Aztán, mikor már elege lesz a fiúnak a folytonos zaklatásokból, felnyalábolja két barátját, hogy a végére járjanak a túlzottan is valós városi legenda eredetének. A szálak pedig egy mára már bezárt kórházhoz, és egy jó pár éve történt gyilkosságokhoz vezethető vissza.
Mivel ez egy jóféle horrormanga, így lehet sejteni, hogy főhősünk és szűkebb környezete nem fogja megúszni a csúnyább dolgokat, amiket az olykor kedves, de legtöbb esetben teljesen őrültként viselkedő lány akar tenni velük. Kazuki eleinte megpróbálkozik egy régi, ámde ritkán működő dologgal – megpróbálja lenyugtatni a valószínűleg meggyötört lelket -, ám ezzel csak még egy lapáttal beljebb került a saját sírjához.
Nagyon szeretem azt a japánokba, hogy rengeteg féle zsákosbácsis városi legendájuk van, ami persze a túlvilági körítés mellett valós félelem és veszélyforrások miatt jöttek létre, de már a Paranoia Agent óta tudjuk, hogy az ilyen legendáknak pont az ad erőt, ha minél többen hiszik és félik is. Ilyenek a rejtett szellemweboldalak, a titokzatos piros tárgyak, vagy mangánk esetében a fehér ruhás lolita lány – akiről már nagyon hamar lehet sejteni, hogy már (vagy eleve nem is volt) emberi lény. Elég annyit megsúgni ismertetés gyanánt, hogy japánban a fehér a halál színe.
Az Ibitsu bár rövid, ámde velős és érdekes: nem egy Itou Junji féle műre kell gondolni, eléggé kikövetkeztethetőek benne a dolgok, ennek ellenére érdekes és jó kis esti horror olvasmánynak elsőrangú Ryou Haruka munkája.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
