Oldal kiválasztása

A The Rain pilotja eléggé magába szippantott ahhoz, hogy szó szerint két nap alatt bedaráljam a sorozat mind a nyolc epizódját, és bár erősen emlékeztetett a Resident Evil filmekre (Alice és Wesker nélkül persze), azért akadtak benne érdekes és izgalmas jelenetek is. Ugyan nem ez lesz a kedvenc poszt-apokaliptikus sorozatom, de meg kell hagyni, a dánoknak nem sok kell, hogy világszínvonalú sorozatot alkossanak!

Egy halálos vírus söpör végig, ami az esővel terjed, és ami percek alatt megfertőz mindenkit. Ez elől a vírus elől rejti el gyermekeit Dr. Frederik Andersen (Lars Simonsen), az Apollon kutatóorvosa. A cég által az ország több pontján telepített bunkerben biztonságban tudhatja feleségét, és gyermekeit, azonban egy tragédia miatt a két testvér, Simone (Alba August) és Rasmus (Lucas Lynggaard Tønnesen) magára marad, és miközben megpróbálják elviselhetőbbé tenni életüket az elzárt bunkerben, az általuk ismert világ darabjaira hullik.

Simone és Rasmus nem saját akaratukból, de előjön a bunkerből, és egy nagyon érdekes csapat mellé szegődik, ahol mindenkinek van legalább egy tragédiával végződő története. A Dánián átívelő barangolás közepette Simone és testvére is a csapat részévé vállnak, és talán így együtt lesz is esélyük kijutni a földi pokolból.

Bár egészen megkedveltem a sorozatot, azt el kell ismernem, hogy hemzseg a hibáktól: rengeteg logikai buktató, klisés megoldások és sablonos karakterek tűzdelik a szériát. Azonban azt el kell ismerni, hogy egy európai sorozatot nem lehet az amerikai vagy kanadai mércével mérni. A The Rain igenis megállja a helyét az európai színtéren, csak a készítőknek sokkal több rutinra van szükségük ahhoz, hogy világ színvonalon tudjanak teljesíteni – de minden, ami ehhez kell, már bennük van, csak ki kell teljesednie.

Leginkább a sablonos és klisés karakterek verték nálam ki a biztosítékot, de tény, hogy a rossz történetvezetés mellett, erre vagyok a leginkább háklis. A szereplőink sok olyan ostoba döntést hoztak, ami nem személyiségükből vagy a helyzetből fakadt, hanem az írói önkény borzasztó beleszólásából. A végére már a legtöbbjüket a pokolba kívántam.

A háttér sztori rendkívüli módon emlékeztet a Resident Evilre, ugyanakkor a sorozat keretein belül sokkal több idő van az összeomlott világot szemlélni – különösen erősek azok a jelenetek, ahol a hétköznapi élethez állandó kellékek vagy színterek bukkannak fel.

A Netflix mindenesetre elégedett a dánokkal, és már be is rendelte a széria következő évadát, aminek én nagyon örülök. Remélem a visszajelzések után az alkotók változtatnak jó néhány ponton, és ennek köszönhetően egy sokkal jobb és magasabb színvonalú évad érkezik legközelebb.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.