Oldal kiválasztása

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Mióta az első Cassandra Clare könyvet a kezembe vettem, azóta ejtett rabul az árnyvadászok, alvilágiak, mondénok és démonok világa. Nem is sejtettem, hogy a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról címet viselő tíz kötetes minisorozattal mennyire szuper történetet kapok. Pedig de!

Akik nem ismernék ezt a fantasy világot, azok semmiképpen se ezekkel a könyvekkel, hanem A Végzet ereklyéi sorozattal kezdjék az ismerkedést, ugyanis ezen könyvecskék cselekményének fő szála az azutáni időben folytatódik. Valójában folytatása a fő sorozatnak, csak éppen a főszereplő személye változik.

Bizony ám, itt már nem Clary, Jace, Isabelle, Alec, Simon és Magnus viszik a sztorit közös erővel. Úgy vágtam bele a sorozatba, hogy egy darab fülszöveget nem olvastam el, így az első kötetnél nagy volt az öröm, hogy itt bizony Simon L. szemszögéből olvashatok. Már A Végzet ereklyéi sorozatban is belopta magát a fiú a szívembe, kedvességével, a megingathatatlan barátságával és lojalitásával. Kevés ennyire igaz barát szaladgál a világon, és kevés olyan barátság létezik, mint amilyen Simon és Clary között szövődött az évek során. Azonban a sorozat kötetei nem kifejezetten ezt a barátságot taglalják, sokkal inkább azt a tényt, hogy Simon hogy állja meg helyét az árnyvadászok között, a nagy háború után újranyitott Árnyvadász Akadémián. A történet két tanévet ölel fel, melynek végén az arra érdemes mondén tanulókból árnyvadászok válhatnak, ha azt az angyal is úgy akarja. Közben pedig mindegyik kötetben kalandozásokat teszünk hol a múltba, hol pedig a fiatalokkal tartunk egy-egy küldetésre. Találkozhatunk a fő sorozatból már ismerős karakterekkel, és végig izgulhatjuk a tinédzserkori problémákat is. Persze lehet legyinteni, hogy mi az már, de nem olyan egyszerű az ember élete, ha ő a legcingárabb, folyamatosan cinkelik és pluszban még démonamnéziában is szenved.

A tíz kötet alatt Simon is, de az árnyvadásznak született társai pedig főleg, olyan karakterfejlődést mutatnak, hogy az ember csak tátja a száját. Barátságok szövődnek mondénok – vagy ahogy gúnyosan az akadémián hívják az ott tanulókat – a resztli és az árnyvadászok, vagyis az elitek között. Megtanulják, hogy egyenlőek egymással, még ha egyeseknek többet is kell letennie az asztalra, hogy ugyanazt a szintet hozzák tanulmányaik során. Rengeteget fejlődnek a fiatalok, mind fizikailag, mind tudásban, de emberileg a legtöbbet.

A stílus, amely hamisítatlan Cassandra Clare, írótársakkal – Sarah Rees Brennan, Robin Wasserman, valamint Maureen Johnson – kiegészítve hozza a már megszokott színvonalat. Bővelkedik vicces párbeszédekben, de sok komolyabb hangvételű leírás is helyet kapott. A sorok között pedig rengeteg tanulsággal szolgál a barátságról, a társadalomról, még a politikáról is, de főleg az emberi kapcsolatokra, azok fontosságára világít rá.
A kiváló stílust pedig Kamper Gergely fordítónak is köszönöm, hiszen az ő munkája nélkül nem lehetett volna igazi az élmény.

A végére hagytam a borítót. Szép, szép, meg tök jó, de ez a fiú nekem NEM Simon. Az a Simon, akit én ismerek szemüveget visel, igen, nagyon szuperül használja az íjat, de nincs ilyen haja és … maradjunk annyiban, hogy ez a fiú nem Simon. Tuti, hogy összecserélték a fotózásnál a srácokat és egy másik fiút állítottak oda a kamera elé. Na tessék itt az egyetlen negatív dolog, amit a sorozatra fel tudok hozni. Viszont az meg nagyon tetszik, hogy egy nagy kép lett szétbontva tíz kicsire. Valahol a gyermeki énemet ez felvillanyozza, mert imádtam mindig a puzzle-öket és itt van az élmény, hogy kirakhatom.

Szóval, ha olvastad már A Végzet ereklyéi sorozatot, akkor ne habozz egy percig sem, szerezd be a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról minisorozatot és merülj el benne. Szerintem tutira élvezni fogod!!!

Szerző

Judyt
Judyt
Szerkesztő-riporter

“Menthetetlenül könyvkóros moly.”