Az elmúlt héten ismét Böszörményi Gyula egyik könyvét vettem a kezembe, mégpedig az Ambrózy báró esetei sorozat következő kötetét, A Rudnay-gyilkosságokat.
Azt hittem – már megint –, hogy csak valami fergeteges rajongás mondatja az emberekkel, hogy sokkal jobb, mint az első rész volt. A történet azonban bebizonyította számomra, hogy egy valóban fantasztikusan sikerült művet tarthattam a kezemben.
A könyv borítója, hűen az 1900-as évek stílusához, igazán megkapó, akárcsak az első kötet, a Leányrablás Budapesten esetében. Sőt, időközben azt is megtudtam egy moly.hu-s karc, illetve az író egyik válasza alapján, hogy mindegyik borítón ugyanaz a modell szerepel. A hölgy – ahogy utána kerestem – szerintem lengyel.
A második kötet az 1900-as években kicsúcsosodó gyilkosságokat, a Rudnay-gyilkosságokat dolgozza fel, persze úgy, hogy azokat Hangay Emília kisasszony, báró Ambrózy Richárd és Tarján Vilmos szerkesztők derítik fel. Utóbbira kevesebb nyomozói, sokkal több segítői feladat hárul. Egy másik szálon pedig, mégis az előbbivel összefüggésben fut Emma, Mili nővérének élete, sorsa.
Ebben a második részben már karakterfejlődés is volt. Bizony ám, Richárd egyre kedvesebb Milivel. És ez az én szívemet esetenként megcsavarta és jól meg is dobogtatta, ahogy a kisasszonyhoz vagy róla beszélt.
Mili karaktere ugyan nem fejlődött szerintem, vagy ha igen, akkor Richárdéhoz képes elenyészően, de az első könyvben megismert okos, céltudatos, bár olykor meggondolatlan leányzó tér vissza, aki ebben a részben kezdi megtapasztalni az első szerelmet, vagy valami olyasmit.
Azt is meg kell állapítanom – és ezt már olvasás közben is észrevettem –, hogy ebben a kötetben is hatalmas kutatómunka rejlik. Ott van például, hogy az első könyvhöz képest (valamivel több mint száz lábjegyzet) itt már több mint négyszáz lábjegyzetet olvashatunk. Persze ebben ott rejlenek az idegen (német, francia) szavak, kifejezések jelentése, a korabeli szlengek magyarázata, az akkor élt karakterek bemutatása és a valóban megtörtént eseményekkel kapcsolatos információk átadása. Ezeknek a lábjegyzeteknek köszönhetően megvilágosodtam azzal kapcsolatban például, hogy miért is van borásziskola Budán, ahol nincsenek ugyan szőlőtőkék – megjegyzem, már nincsenek –, illetve azt is megtudtam, hogy a villamost a Párom nem véletlenül hívja tujának. Élmény volt rájönni ezekre a dolgokra, és ezt mind Böszörményi Gyulának köszönhetem.
A Rudnay-gyilkosságokról az író úr a kötet végén ad magyarázatot, esetről esetre haladva. Ez is kifejezetten érdekes volt számomra. Sőt, az egyik kedves ismerősöm, amikor látta, hogy megint egy vastag könyv van a kezemben, megnézte mit olvasok és kérdezte hogy tetszik-e, mert a Rudnay-gyilkosságokról régebben olvasott, de nem tudta, hogy regény is készült róluk.
A könyvet pedig nem csak a sok kutatómunka tette igazán értékessé számomra, hanem Böszörményi Gyula belefektetett teljes ideje is, mivel nem elég a sok keresgélés, ezt a könyvet meg kellett aztán írni, ami szintén nem öt perc lehetett. Ez abból is látszik, hogy az író továbbra is figyelt arra, hogy az akkori nyelvhasználat szerint fogalmazzon, és a viselkedési normákat is betartotta.
A vége ugyan egy kicsit keserédes ízt hagyott a lelkemben, de a jövőben úgyis olvasom majd a többi kötetet, ami reményeim szerint megörvendeztet majd a történetével.
Az Ambrózy köteteket a második könyv alapján még mindig csak ajánlani tudom. Igényes, jól és szépen fogalmazott, szórakoztató olvasmány. Ifjúsági kötet lévén nyugodtan kezébe veheti a fiatalabb korosztály is, rengeteget tanulhatnak az akkori Magyarországról. Felnőttek számára pedig annyit még, hogy esetenként körömrágóan izgalmas.
Szerző
