Oldal kiválasztása

Nagyon küzdök ezzel a sorozattal (vagy inkább ellene?), nagyon nehezen veszem rá magamat arra, hogy végigpörgessem. Az első évad még ügyes volt, de nagyon gyorsan kifutott a koncepció, amit a második évad csak tovább nyúzott, értelmetlenül, és ezen a harmadik évad sem sokat segít. Avagy hogyan nyúzzunk valamit, kizárólag a pénz kedvéért.

Ezúttal Michael (Wentworth Miller) van börtönben, míg bátyja, Lincoln (Dominic Purcell) a rácsokon túlról próbál segíteni testvérének. Azonban Panama leghíresebb és véresebb börtöne, a Sona, ahol korábban lázadás történt, így igazi hadurak irányítják az állam helyett. A Sona mellett az amerikai börtönök igazi kéjutazásnak tűnnek, ám Michael itt is képes előnyre szert tenni, hiszen eszes, ravasz, és kellően kétségbeesett, hogy minden kínálkozó lehetőséget megragadjon, még akkor is, ha ez már túlmegy bizonyos határon.

Szóval ismét szabadulunk, vagy nem, vagy igen, vagy nem – nagyjából ennyivel le lehetne tudni az évadkritikát, meg igazából a sorozatát is, és körülbelül ennyi is minden izgalom benne. Igen ez egy egyévados koncepció volt, amit csak azért is tovább húztak, és mára már annyira unalmassá vált, hogy a 22-ről 13-ra levitt sorozatszám sem segít.

A két főszereplőt persze még mindig jó nézni, de már rajtuk is érződik, hogy rutinból nyomják a szerepüket, nem pedig szívvel-lélekkel, mint az elején – vajon hány alkalommal írhatom le egy kritikában, hogy megfáradt a történet?

Michael mindentudását eddig is fenntartásokkal lehetett kezelni, nos, mert a valósághoz semmi köze, és mert egy ember ennyi mindent nem tudhat, de jól beleilleszkedett a történetbe, és végülis a Marson zajló sorozat is fut a tévékben, miért ne futhatna hát egy ilyen? Ugyanakkor itt már annyira érződik, hogy a dolgok azért működnek, mert csak, nem pedig mert a logika ezt diktálja, hogy szörnyű.

A harmadik évadban nemcsak a testvéreket látjuk viszont, hanem pár korábbi „barátot” is, és ez valamennyire izgalmassá is teszi a történetet, vagyis ezúttal a mellékszálak érdekesebbek, mint a főszál, cserébe ezek annyira klisések és tucatszor látottak, hogy a végén már ennél is fogja a fejét a néző.

Tényleg sajnálom a sorozatot, mert egy igen erős lappal indult, ami kifújt, eltűnt, megszűnt, és még azt a kevés nőt is eltűntették vagy kinyírták, aki korábban szerepelt, agy egy indokolatlan tesztoszteron-parti kerekedett, adrenalin nélkül… Kár érte!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.